Folia archeologica 11.

Éri István: Gótikus agyagnegatívok a nagyvázsonyi Kinizsi-várból

Gótikus agyagnegativok a nagyvázsonyi Kinizsi-varból 143 levágott. Előlapján az egy síkba bemélyített díszítés zegzugvonalas, illetve a szegélyen szabályosan körbefutó vonal, legbelül erősen stilizált virágra emlékeztető dísz, a szár bemélyedő jelzésével. A negatívon a kiemelkedő részletek sima, a bemélyített porózus, igen apró kvarcszemcséket mutató felületűek. A két negatív közül természetesen minden tekintetben az első a nagyobb értékű. A hozzá hasonlítható tárgyakkal egybevetve készülésének helyét, korát, jelentőségét és használatának módját is megismerhetjük. Vázsonyban való alkalmazásának felderítésére viszont a két töredéket együtt kell vizsgálnunk. Az alakos és többnyire szöveges agyagnegatívokból Magyarországon a vázsonyi töredék előkerüléséig mindössze egy példány volt ismeretes, az Iparművészeti Múzeumban. Téglalapalakú, előlapján a heródesi gyermekgyilkosság ábrázolásával. A Delhaes-gyűjteménnyel került a múzeumba, tehát feltételezhető az is, hogy nem hazai lelet.

8 Körülbelül negyvenre tehető a bécsi volt Figdor-gyűjtemény „FormmodeP'-jeinek száma, a többi, kb. 60 darab Németország különböző múzeumaiban található. Ezenkívül Rómából ismertetnek még egy példányt az e negatívokat teljesen feldolgozó alapos munkájukban Bode és Volbach.

9 Már a számszerinti megoszlás is mutatja, hogy jellegzetes németországi készítményekről van szó. Emellett bizonyít az is, hogy valamennyi darabon —az Iparművészeti Múzeum darabját is beleértve — német nyelvű, pontosabban „középfelnémet" szöveg olvasható. A múlt század végén a Rajna vidéki kőedénygyártás hazájában, Kölnben és a szomszédos Siegburgban, középkori fazekasműhelyek feltárása közben nagyobb számban kerültek elő ilyen agyagnegatívok.

1

0 Jogos lenne tehát feltételeznünk, hogy ezeket a jellegzetesen XV. századi darabokat a korabeli fazekasok készítették s edényeik díszítésére használták. A kőedénygyártás legalaposabb ismerője azonban, Otto v. Falke megállapította,

1

1 hogy bár a Rajna vidéki kőedénygyártásnak feltétlen vannak korábbi előzményei, annak virágzása a XVI. századra tehető s az edények díszítésénél használt matricákon ekkor már a renaissance formanyelve uralkodik. Csupán egy olyan edényt ismert, amelyen XV. századi, gótikus ízlésű Szent Györgyöt ábrázoló, matricáról készült dombormű látható.

1

2 Kétségtelen, hogy a XVI. századtól kezdve a rajnai kőedénygyártásnál nagy számban használták fel az agyagból, majd néha fából, végül a XVII—XVIII. században puha kőből készült negatívokat:

13 ezekkel a mi Formmodeljeink már nincsenek közvetlen kapcsolatban. Fontos még Falkének az a megállapítása, hogy a negatívokat legtöbbnyire maguk a fazekasok készítették.

1

4 Viszont éppen ő közli az egyetlen, „Formschneider"-rc vonatkozó okleveles adatot, 1599-ből.

1

5 8 A sokáig fel nem ismert darabot Weiner Mihálync mutatta be 1958 nyarán a mézeskalácskészítés előzményeiről tartott előadása alkalmával. 9 Bode, W.— Volbach, W. F., Gotische Formmodel. (Berlin 1918) — A kötet a magyarországi könyvtárakban nincs meg. Weiner Mihályné szívességének köszönhetem, hogy az általa készített kijegyzetelést és a könyv fényképanyagát tanulmányozhattam. 1

0Falke, О., Kölnisches Steinzug'. (Berlin 1899). 1

1 Ua., Das rheinische Steinzeug. (Berlin é. n.) 66. 1

2 Uo. 43., 30. kép. 1

3 Uo. 16. és Strauss, К., Alte deutsche Kunsttöpfereien. (Berlin 1923) XI. t. 3—4. 1

4 Uo. 37. 1

6Falke

, 0., Kölnische... 9.