Folia archeologica 11.

Németh Annamária: Henrik croiai püspök pecsétnyomója

HENRIK С R О I A I PÜSPÖK PECSÉTNYOMÓJA A Magyar Nemzeti Múzeum Országos Történeti Múzeum pecsétgyűjteménye az értékes és ismert darabokkal együtt még sok publikálatlan, szép példányt rejt magában. Egy ilyen •— eddig még senki által sem közölt — pecsétnyomó (typarium) került be a múzeum legrégibb törzsanyagába a múlt század első felében. A nyomtatásban is megjelent CIMELIÓTHECA

1 (a gyűjtemény legrégibb katalógusa) a következő leírást adja róla: „CIM. SEC. I. III. 3. Typarium cupreum formae rhomboidalis maiusculum, quod scutulum quadrangulare oblongum, in très areas diuisum, totidem turribus, ad morém gothicum effictis, tectas profért: in medio Virgo Maria, sinu Iesulum fouens, consistit, in dextra vir prolixa barba, sagoque indutus, in sinistra mulier pallio amicta (probabiliter monialis) exhibetur (Steph. et Gisela) infra mediam aream rursum alia basi insistens cernitur, cui includitur Episcopus pedo, mitra, et pluuiali ornatus. Utrumque latus stipat parmula triangularis, in neutra tamen distingui possunt figuráé, vetustate iam exesae. — Marginem occupât inscriptio, quam imperita manus argento expleuit, et literas monasticas adeo vitiauit, ut in cera praeter unicam literam n. aliae nullae exprimi queant. — Nihilominus legi possunt voces: S. Fratris Henrici D. ... Episcopi ... ro ... den. Hoc Ios. Zichy de Eadem, S. C. et R. A. M. Camerarius, Consiliarius, et Eques auratus in territorio possessionis Nágots, Comitatui Simeghiensi ingre miatae, repertum Museo Nationali obtulit. Ut exterum esse credam, quod nonnullis piacet, mihi non persuadeo. Affinitás enim figurarum in typariis saeculo XII., XIII. et XIV. apud Germanos,Italos, Gallos,Polonos, et Hungaros eadem fuit. Ubique gustus Gothicus dominabatur, quod structurae sane templorum, quae adhuc supersunt, abunde confirmant." (XII. t. 1.) E leírás szerint, tehát egy — körülbelül a XIV. századra datálható — szárnyasoltár típusú, püspöki pecséttel van dolgunk. Az egyházi testületek mellett, mint legtekintélyesebb egyházi személyek az érsekek és püspökök adnak ki legsűrűbben okleveleket.

2 Ezeket mindig egyoldalú (simplex) — kezdetben természetes színű, majd a XIV. század folyamán egyre többször piros — pecsétjükkel erősítik meg, azaz hitelesítik. Ezek kezdettől fogva mandorla alakú, pontificális pecsétek voltak.

3 Ábrázolásaik a XIII. században francia hatásra terjedtek el Éurópa-szerte, és a század elején 1 Cimeliotheca Musei Nationalis Hungarici sive Catalogue Historico — Criticus Antiquitatum, Raritatum, et Pretiosorum cum Bibliotheca Antiquaria, et Numaria eiusdem instituti. (Buda 1825) 3. 2 Szentpé/ery I., Magyar oklevéltan. (Bp. 1930) 139. 87. §. 3 KumorovitzL. В., A magyar pecséthasználat története a középkorban. (Bp. 1944) 44. 24. §.