Folia archeologica 11.
Kádár Zoltán: Megjegyzések a nagyszentmiklósi kincs omphalos-csészéihez
Megjegyzések a nagyszentmiklósi kincs omphalos-csészéihez 111 Az omphalos-csészék másik nagy problémája a feliratok megoldásának kérdése. A legutolsó megfejtési kísérletek Goschewé, Minnsé, Fehér Gézáé és Altheimé. 8 A felirat első részében máris adódik egy fontos probléma: ANAП AYCO N-t kell-e olvasnunk, vagy Minnsnek van igaza, aki ANAITAYCON-1 ír feloldási kísérletében. Altheim, aki Fehér Géza olvasását éles bírálat alá veszi, nem említi Minns olvasását, s így Goschew és Fehér egybehangzó véleményét vizsgálja, elfogadva, hogy az ANAüAYCON a helyes olvasás. Altheim, Maria Schneidernek, a nemrég elhunyt kiváló bizantinologusnak véleményéhez kapcsolódva, azon töpreng, miért szerepel egy keresztelőcsészén ez a kifejezés, amely a latin rejrigare, illetve requiescere ige jelentésével rokon. 9 Kétségtelen ugyanis, hogy ennek sepulchralis vonatkozása van, a keresztelés szertartásában nincs szó a víz „megnyugtató" hatásáról, ezért kapcsolja A. M. Schneider nyomán Altheim ezt a csészét ahhoz a szláv szokáshoz, hogy a halottakat bizonyos napokon „a sírjukban meg kell itatni". 1 0 Ezzel a problémával kapcsolatban különösen két szempontra szeretnénk a figyelmet felhívni. Az egyik szorosan a tárgy eredeti jelentőségéhez fűződik: a keresztelés szertartása a halál fölötti triumfust hangsúlyozza, nem pedig a megnyugvást. A Schneider és Altheim által felvetett másik megoldásról szólva viszont talán mégsem szláv, hanem inkább steppe-népek köréből vett szokásra kell gondolnunk. Nincs valami rituális kapcsolat a csészetartó „kemennije babi" sírszobrok 1 1 és a nagyszentmiklósi 9. és 10. sz. csésze között? A felirat másik részének olvasása is természetesen rá kell, hogy világítson a csésze készítésének ethnikai hátterére. Altheim is kiemeli, hogy az ANAПAYCON után az egész felirat felépítését figyelembevéve — a személynév várható, azonban erős ellenvetéseket tesz а СТ/.ЕФ A/NON olvasás ellen, bár azt írja, hogy a korábbiakhoz képest még mindig ez a legjobb. 1 2 Nézetünk szerint sem valószínű, pl. a felirat ebben a részében szereplő jobboldalt nyitott C-szerű betűt zárt O-nak olvasni. Továbbá az is figyelemreméltó, hogy a kisebb betűvel írt fordított N sokkal inkább a csésze oldalára bekarcolt rovásírásos 8 Goschew, I., Die Lesung der griechischen Inschrift der Schale No. 9 des Goldschatzes von Nagyszentmiklós. Atti del V. Congresso Internazionale di Studi Bizantini. Studi bizantini e neoellenici. (Roma 1940) 139 sk. Minns, E. H., The Greek Inscription on Nos. 9 and 10 of the Nagy-Szentmiklós Treasure. Senatne an Makslä, I. (Riga 1938) 120—125. Fehér G., Arch. Ért. 77 (1950) 34—44. Altheim, Fr., Eine neue proto-bulgarische Inschrift aus Nagy-Szent-Miklós. La Nouvelle Clio 3 (1951) 70—77. 8 Schneider A. M. véleményét 1. Altheim, Fr., i. m. 71 sk. Fehér G., i. m. 41. tagadja, hogy ezek keresztelő csészék lettek volna, szerinte „övre csatolható ivócsészék". Kérdés: miért a kifejezetten keresztény jelleg, ha nincs különösebben vallásos jellege a csészéknek ? Vö. még Nagy G., A Magyar Nemzet Története. I. (Bp. 1895) CCLXIV. sk., aki a halotti torral kapcsolatos üstök után említi őket, mondván „hasonló jelentősége volt az áldomáspohárnak vagy csészének is az uralaltáji népeknél". L. még Tagányi K., Lebende Rechtsgewohnheiten und ihre Sammlung in Ungarn. Ungarische Bibliothek 3. (Berlin— Leipzig 1922) 96 sk. Fettich N., Arch. Ért. 45 (1931) 46 sk. Ua., A hunok régészeti emlékei. (Attila és hunjai. Szerk. Németh Gy.) (Bp. 1940) 240. Vö. még László Gy., megjegyzéseit a gégényi honfoglaláskori lelet és a M. Nemzeti Múzeum „Agnus Dei" ábrázolásos csészéjének szimbolikus ábrázolásairól: Kolozsvári Márton és György Szent-György szobrának lószerszámja. (Kolozsvár 1942) 88 sk. XIV. t. 1—2. 1 0 Altheim, Fr., i. m. 72, 76. Vö. Murko, M., Das Grab als Tisch, Wörter und Sachen. II. (Heidelberg 1910) 97. (Gunda Béla szíves figyelmeztetése.). 1 1 Vö. Fehér G., A bolgár-török műveltség emlékei és magyar őstörténeti vonatkozások. AH 7 (Bp. 1931) 45—47 kép, 101 sk. 1 2 Altheim, Fr., i. m. 72 sk.
