Folia archeologica 11.

Csalog József: Rangjelző díszkard az avaroknál

Rangel%ö díszkard az avaroknál 107 egyenes, a pengével egysíkú, keresztvasa nincs. A markolat végére tojásdad alakú, dudoros szélű ezüstlemez volt két szeggel ráerősítve; magát a markolatot felső és alsó részén 5 mm széles, harántsávos ezüstpánt köríti s e két pánt közét vékony ezüstlemez födte. Külső oldala közepébe, a kard síkjára függőlegesen, bronz karika van beleerősítve, melyben egy másik tömzsi karika szabadon mozog s tán arra való volt, hogy ebbe erősítették bele a lovasságnál ma is használatos azon szíjat (vagy zsineget), mellyel a kivont és kézben tartott kardot a kézcsuklóra hurkolják, ámbár ennek a karikának olyan kicsiny a nyílása, hogy csak vékony zsineg fér keresztül rajta s így nem lehetetlen, hogy más czélra szolgált.. . "

4 A kard cm-ekben megadott hosszát a Kada-féle rajzhoz viszonyítva kiderül, hogy az alul-felül pánttal lezárt markolatrész, melynek közepén ül a karika, mindössze 8,4 cm, a karika feletti rész a lezáró gombig pedig ennél is kevesebb. (A Kada-féle 12 cm a markolatra és a lezáró gomb alatti részre vonatkozik). Világosan következik ebből, hogy markolatként csakis az ezüstlemezzel borított részt használhatták, s mert a törökbálinti darabnál is ennek a szakasznak a közepén találjuk a karikát, annál sem gondolhatunk karika fölötti, félig lemezzel, félig fával burkolt markolatra. A markolat rövidségére való tekintettel sem a törökbálinti, sem a gátéri kardot nem tarthatjuk komoly fegyvernek. A karika nem szolgálhatott csuklószíj felerősítésére — (amiben már Kada is kételkedett) — hanem megmagyarázhatóvá válik akkor, ha pontosan megvizsgáljuk a bäzäkliki falfestményeken az állítólagos csuklózsinórt. Kovrig Ilona fent idézett tanulmányának XXI. t. 1. képén látható férfialak kardját bal kézzel a hüvely torkolata alatt fogja. A markolat közepén levő karikáról sötétvörös zsinórok csüngenek le, ezek azonban semmi esetre sem nevezhetők csuklózsinórnak, mert alsó végük nyitott és nem hurok-szerű. A zsinór határozottan bojt-szerű szerepet játszik — egyszer a markolat köré is csavarodik — a kard tulajdonosa pedig úgy tartja kezében ezt a „fegyvert", mint aki a rangját jelző kettős bojtot igyekezne mutogatni. A zsinórbojtok száma és színe valószínűleg a kard tulajdonosának rangját is jelezte. Valószínűvé teszi ezt még a késői keleti népeknél is nagy szerepet játszó lófarkok számához, ruhák színéhez fűződő rangjelzés, de még inkább erre gondolok a törökbálinti kard markolatának rövidsége miatt, mely felbojtozva olyan magasrangú személy kezébe illett, aki keleti módon nem a seregek élén, hanem a háttérből osztogatott parancsokat, nehogy megsebesülve, vagy elesve vezetés nélkül maradjon a had. Az ilyen személy magas rangját éppen a kézitusában nem használható, rövid markolatú kard fejezhette ki leginkább. A gyakorlati célra kevésbé alkalmas kora-avarkori rangjelző kard végső fokon ugyanabból a gondolatból fakadt, mint a hun aranyij.

5 Nem lehet véletlenség az sem, hogy a karikás markolatú kardok — tudomásunk szerint — gazdag sírokból származnak. CSALOGJÓZSEF 4 Uo. 5 László Gj., MTA II. Oszt. Közi. 1 (1951) 105—122.; Harmatta /., MTA II. Oszt. Közi. 1 (1951) 123—188.