Folia archeologica 10.
Korek József: A bükki kultúra települése a Hillebrand barlangban
24 Korek József változott, feltehetőleg nagyobbodott és ezzel vannak összefüggésben a ház belsejében található cölöphelyek. Azonban nem erre gondolunk, hanem a természeti népeknél a szélfogón belül épített hidlásmaradványokra, elsősorban fekvőhely számára. A szegletesre rekonstruálható építmény mérete 2x4 m. A számos megoldás közül elképzelhető olyan is, amelynél a barlangfal természetesen behajló felületét is felhasználták. (5. a—b ábra). Általában féltetős megoldásokra gondolunk, ahol a vázat gallyal, bőrrel fedték s ezzel védekeztek a nedvesség ellen. Az objektum előtt nagyobb térség állott s az elszórtan ott levő cölöplyukakat inkább ágasfák helyének vélem, amelyekre kezeügyéhez szokott szerszámaikat akasztották fel. A cölöplyukak mérete, elhelyezésük végeredményben tiszta rendszert nem matat, mégis a méretek különbözősége ellenére is funkcióikban azonosaknak látszanak, lényegében véve egykorúak is, kisebb megújítások lehetőségeinek fenntartásával. Leletanyag mint már említettem, igen kevés volt a barlangban és elszórtan jelentkeztek. 1 3 A legtöbb cserép а В tűzhely mellett volt s ezeket mint a barlang egész anyagára jellemzőt közlöm. Megjegyzem, hogy az előkerült cserépanyag jellegében ezzel teljesen azonos. A cserépanyag kevert összetételű s képviselve vannak benne a vonaldíszes kerámia jegyei éppen úgy, mint a Tompa-féle klasszikus Bükk I. motívumai, de feltalálható a meanderes Bükk III. és a durva kerámia is. Határozott vonaldíszes stílusjegy a bekarcolt íves vonalú mélyítés (III. t. 4.) a vékonyfalú szürkés agyagon. Nyakas edényből származik egy vastagabbfalú peremtöredék, kettős párhuzamos íveltvonalú bekarcolással (III. t. 10.), amely gyakori díszítő elem a bükki területen és technikája a vonaldíszes kerámia felé mutat. Formában és díszítésben Bükk I saiátságú egy bombaformájú edény féltöredéke. ívekben haladó vonalköteg díszítése elég kezdetleges kézügyességű készítőre vall, amely különben több apró töredéken is megnyilvánul abban, hogy a vonalakat egymásra húzták, azok nem egyenletesek. 1 4 A vékonyfalú, szürkésbarnás színű edény magassága 10 cm (III. t. 7.). A kiöntőcső 3 lyukas, formában és díszítésben gyakori típus 15 (III. t. 3.) éppen úgy, a megtörtvonalú karcolt díszítések, amely egy vékony falú cserépen maradt meg (III. t. 13.). A meanderes díszítő elem Bükk III jegyeivel (III. t. 1.) szintén megszokott forma, de előfordulása a Bükk centrumában nem támogatja Tompa származási elméletét és az ő felfogása alapján a Hillebrand barlangot a bükki műveltség népe két periódusban lakta, az elején és a végén. A leletanyag durva jellegű kerámiája közül két darab részletesebb vizsgálata lehetőséget ad annak tisztázására, hogy a különböző stílusjegyek hogyan kerültek egymás mellé és időben is meghatározza a barlang használatát. Ezek közül a legjellegzetesebbek azok a vastagfalú edényekből származó peremtöredékek, amelyeknek felületét sorokban rendezett, körömcsípésszerű bemélyítések borítják (III. t. 8.). E sajátos, körömmel díszített, soros elrendezésű kiemelkedő díszítés ismert analógiája a Herman Ottó barlangból került elő. 1 6 Ez alapon a hódmezővásárhely-szakálháti telepen talált 1 3 Leleteket a miskolci Herman Ottó Múzeum őrzi 1 4 Számos analógia közül az egyik bodrogkeresztúri példányt említjük. Tompa F., Bandkeramik in Ungarn. (Bp. 1929) АН 5—6. XIV. t. 6. 1 5 Uo. XXXIV. t. 19. Kenézlő. 1 8 Uo. XXXI. t. 6, 17.
