Folia archeologica 10.

Mihalik Sándor: A körmöcbányai kőedénygyártás kezdő korszaka

192 Mihalik Sándor Ezzel szemben a havi bevételek a következők: Ha az eladási árakat nem az akkori általánosan emelkedett összegen vesszük, 10 koronggal öt teljes nyers és mázégetés lehetséges. Az eladási árat egy, l-es számmal jelölt leveses tálnál 3 forint 36 krajcárba, egy, ugyancsak l-es számmal jelölt nagyságú főzelékes tálnál 1 forint 12 krajcárba, egy, l-es nagyságú tányérnál 16 krajcárba lehet számítani. így az egy égetésre eső pénzhozam legkevesebb 600 forint, ami tehát öt égetésnél hónaponként 3000 forintot jelent. Az 1748 forint 30 krajcár havi kiadás az egy hónapra eső 3000 forintból levonva: a havonkénti tiszta jövedelem tehát 1251 forint 30 krajcár. A gyár tiszta haszna ilyképp évenként 15 018 forint lenne. I. Aranybányának ígérkezett tehát egy ilyen gyár létesítése. Körmöczbánya város tanácsa nem is habozott tovább a létrehozásában és a polgársággal, valamint a gyámhatóság képviseletével egyetértően átvette a társaság cégjegyzését. Az ötlet adóját, az egész mozgalom indítóját, Heyszl Józsefet azonban kihagyta vállalkozásából, mert ő „saját magát zárta ki ebből a társaságból." Az ő számára csupán a Szklenón levő és a neki már amúgy is átengedett agyagot biztosították. A 128 részvényből a város pénztára, erejéhez mérten, 2Ó-at a városi kasszából fedezett, 108 részvényt pedig privát társasági tagoknak adtak. Elsősorban azoknak, akiknek már az előbb fennállott társulatnál erre igényeik voltak, avagy azzal kapcsolatban jelentékenyebb kiadásokat tettek. Részesültek részvényben olyan tagok is, akik fizetőképességük mellett vagyonnal rendelkeztek és tevékeny közreműködésükkel az új vállalkozás hasznára lehettek, a város előnyös közjavára. A földterületi jog elismeréséért és az agyagföld szabad és kizárólagos használatáért a városi pénztárnak 2 részvényt juttattak. Ezen felül még egy (harmadik) részvényt, teljes szabadrendelkezésű joggal adtak a városi plébániatemplom javára, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a nyereség „a templom kasszájának javára íratik, mint erre a szerződéstervezet széles teret ad". Addig is, amíg a magyar királyi Udvari Kamara „a körmöcbányai városi pénztárnak már önmagában is előnyös vállalkozására" az engedélyt megadja, illetőleg inkább azért, hogy a Kamarát ennek az ügynek megnyerjék s máris folyósíthassák „a kiadásokat, amelyek a magas jóváhagyás megérkeztéig a hozzájárulás reményében a város közpénztárából fedeztetni szükségesek", a város számvevőségének (Buchbalterey) vezetője, Aschner József 1815 október 31-én hosszas és terjedelmes memorandumban foglalja össze „a jótéteményeknek mindazon viszonyait, amelyek a kőedénykészítés hasznára vonatkoznak". Szerinte a vállalkozás elsősorban az agyagföld minőségén és azon alapul, bírnak-e a munkások oly ügyességgel, hogy más edényekkel versenyezve képesek-e olyan, vagy illő jóságú kőedényeket előállítani? Rögtön meg is felel reá s kifejti, hogy az agyagos föld jóravalóságát a munkához értő művezető (Werkführer) fejtegetése igazolja, de a tanács meghagyására végzett vegyítési és égetési kísérletek is bizonyítják.