Folia archeologica 10.

Temesváry Ferenc: Az Országos Történeti Múzeum két lakatos remeke

Zwei Meisterstücke der Schlosserei im Ung. Nat. Mus. 171 A fentebb ismertetett szerkezeti elemeken kívül találunk még a lakatban két rugót, amelyek a lakat felnyitása esetén a zárkengyelnek és a vele szorosan együttműködő reteszfészkes zároldalnak kipattanását biztosítják (38. ábra 5., 8.). Sajnos, a lakatot az 1945. évi tűzvész erősen megrongálta. Így az égett felületek eltávolítása után a levélindás díszítésnek már csak nyomai láthatók. Kulcsának füle az előzőekben ismertetett darabokhoz sokban hasonlít. Fülén mély horony fut végig, amelyet a titkosretesz felnyitására alkalmaztak. Szorítógyűrűje a fejlődésben már jelentősen előremutat. Látható, hogy az elsődleges már nem az anyag összefogása, hanem a díszítés. A gyűrű megnyúlik és szinte külön szárfelsőt képez (XXIV. t. 2.). A kulcsszár háromlevelű lóhere alakban kanyarékos. Taraja hossznégyszögű, elöl zárt, éllappal ellátott. Alul és felül egyszerűen, középen geometrikusán híjazott. A lakat oldalán kimutatott díszítőelem a kulcstaraj talpán is jelentkezik. A Magyar Nemzeti Múzeum jelentős lakatosipari gyűjteménye reményt nyújt arra, hogy néhány évi munkával pótolni tudjuk a szerkezeti mechanizmusok tudományos feldolgozása terén bekövetkezett lemaradásunkat. temesvary ferenc ZWEI MEISTERSTÜCKE DER SCHLOSSEREI IM UNGARISCHEN NATIONAL MUSEUM Der im Lapidarium des Ungarischen Nationalmuseums 1945 ausgebrochene Brand verschonte auch die Produkte der Schlosserei nicht. Ein Teil des Materials war bis zur Unkenntlichkeit verbrannt, die Zierelemente, Intarsien, Zieselierungen fielen völlig der Vernichtung anheim. Nach langer Arbeit gelang es, erst den Grossteil des Materials zu retten. In ihren gegenwärtigen Zustand ermöglicht es aber die Sammlung bereits, dass wir unsere Aufmerksamkeit nicht nur der Oberfläche des Materials, seine Stilelementen, sondern auch der konstruktioneilen Entwicklung der Mechanismen zuwenden können. Von den hier erhaltenen Produkten des Schlosserhandwerks heben wir diesmal zwei Hängeschlösser hervor. Während das erste Stück, das die Jahreszahl 1479 trägt, in seiner Konstruktion eine einfachere Vorrichtung zeigt, dürfte das andere höchstwahrscheinlich der zweiten Hälfte des XVII. Jahrhunderts angehören. Der Mechanismus des ersten Stückes zeigt Verwandtschaft mit den Verschluss-Systemen des XVI. Jahrhunderts, es ist somit weniger die konstruktionelle Lösung selbst, als Grösse, Gewicht und Art der Zierelemente, welchen besondere Beachtung geschenkt werden soll. Auf der einen Seite des Umschweifs, dort wo das Bügelzäpfchen sich in den Riegel senkt, sieht man in dem angelöteten und im Renaissancegeschmack ausgestalten Schlossbaltt ein vierspeichiges Schild, das mit einer, an die Form eines Blattes anklingender Nabe verziert ist. Der Inhaber des Wappens war Benedek Pyber, der Kastellan dei Burg von Visegrád. Zu beiden Seiten des Schlosses