Folia archeologica 10.

Temesváry Ferenc: Az Országos Történeti Múzeum két lakatos remeke

Az Országos Történeti Múzeum két lakatos remeke 167 Mint fentebb jeleztük, a lakat két kulccsal működött. A két kulcs azonban, készítését illetően, nem egykorú. A lakat sértetlen oldalát nyitó kulcsot, amely kivitelezésében is jóval felette áll a második számú kulcsnak, régebbinek tartjuk. Mindkét kulcsnak füle fordított szív alakú. Ezzel a fül-formával Magyarországon a XV. században csak ritkán találkozunk. Egyes közlések szerint Bártfa város bástyáinak kulcsai között

8 megtalálhatjuk ezt a formát. Tény az, hogy a XV. század végén, a XVI. század elején a kulcs fülének a megmunkálására a korongalakú fej, négy-nyolcágú csillaggal díszített, gótikus ízlésű rozetta a jellemző. A fülön fülecset, a fül alatt szorítógyűrűt találunk. Üreges, rézzel forrasztott szárakon elhelyezkedő tarajok már elég komplikáltán híjazottak. Az egyes számú kulcsunk a bártfai kulcsokhoz hasonlóan, rézzel van forrasztva. A szár és a fül összedolgozása a XVI. századtól kezdve jól ismert tüskés módszerrel történt. Ugyanis a fül fordított szívalakja tüskés végződésű. Ez a tüske az előre összeforrasztott szárba benyúlik, és a forrasztás hatására benne is marad. így azonban nem lenne tetszetős, és ezért külön fedő- vagy más néven szorító gyűrűt alkalmaznak, amely a forrasztást eltakarja, és egyben a szár felső forrasztási peremét is szilárdan egybetartja. Ezeknek a szorító gyűrűknek az alkalmazása nem új keletű. Megtaláljuk külföldön már a XIII. századi üreges kulcsoknál is, ahol a szükségszerűség fejlesztette ki, és a kulcs szerves részét alkotta. A tömör szárú gótikus daraboknál azonban csak díszítő elem ez a kulcs füle alatt. Ezeknél a daraboknál eleinte csak egy egészen vékony, alig érzékelhető vastagodás jelentkezik, míg a XIV. század folyamán határozott formát, sőt néhány gyűrűből álló díszítést is кар. A XV. században a gyűrű — többnyire 6—8 oldalúra kidolgozva — már csaknem nélkülözhetetlen kelléke a kulcsnak. Ezeknek a gyűrűknek a készítése olymódon történt, hogy az izzó vasat odorokba verték, ezáltal megfelelő alakot vett fel, majd melegen a szár köré hajlították, illetőleg forrasztották. Lakatunk 1. számú kulcsa átfúrt gömbsüveg alakú gyűrűvel ellátott, amely forma azonban csak a későbbi századokban válik általánossá. A rézzel forrasztott kulcsszár a taraj felé kissé elvékonyodik, de végig üreges marad. Taraja gyengén lépcsőzött, elölről három helyen simán híjazott. A fülön a kulcstartó lánc okozta erős kopást figyelhetünk meg. A lakat másik kulcsa, bár jóval primitívebbnek látszik, később keletkezhetett. Az előző kulcsnál a fordított szívalak alul erősen csúcsba fut, míg a második esetben már ez a csúcs letompul. Ugyanakkor a fül nem mutatja a hosszabb ideig tartó használatot. A fülnek a szárba való bedolgozása az előbbihez hasonlóan történt, de a szorítógyűrű már egészen primitíven izzó vasból rákovácsolt, forrasztás nélküli. Szára az előbbihez hasonló, míg taraja vékony lemezből készült (XXIII. t. la, 3a.). Feltevésünk szerint ez a kulcs a lakat kijavításával egyidőben készülhetett. Ugyanis a sérült és utólagosan kijavított szerkezeti rendszernek a kulcsa ez. A két kulcs méreteiben is mutatkozik bizonyos eltérés. Az eredeti darab hossza 127 mm, taraj magassága 27 mm, míg az utóbbi csak 124, illetőleg 24 mm-t ér el. Lehetségesnek tartjuk, hogy ez a lakatpéldány a visegrádi vár koronakápolnájának lakatja lehetett. Erre mutat a két kulcs is, a két koronaőr szemé8 Myskovs^ky V., Felső-Magyarországi Műemlékek és Régiségek. (Eperjes 1888) XXVI. t.