Folia archeologica 10.

Temesváry Ferenc: Az Országos Történeti Múzeum két lakatos remeke

Az Országos Történeti Múzeum két lakatos remeke 163 Hunyadi Mátyás uralkodása ideje alatt (1458—1490) készített nagy méretű lakat

1 tüzetes megvizsgálása azt mutatja, hogy a mozgó alkatrészek borítékja zártlemezekből készült. A boríték, de különösen a körületet képező lemezek egyenetlenül kovácsoltak, ami a darab eredetiségéről alkotott véleményünket alátámasztja. A lakattest hossznégyszögű hasábalakú, amelynek mindkét oldalán 130x55x22 mm-es kulcsház helyezkedik el.

2 A lakattest mélysége egész terjedelmében kettéválasztott, és mindkét részén azonos megoldású szerkezeti rendszer működik. Mechanizmusa a XVI. századi zárszerkezeti rendszerekkel mutat rokonságot, és így nem is annyira szerkezeti megoldása, mint nagysága (230x210 mm), súlya (560 dkg) és a rajta levő díszítőelemek azok, amelyeket ki kell emelnünk. A nyelvszárat állandó megfeszítés alatt tartó rugó egyszerű, meghajlított és edzett lemezből áll. (33. ábra a.), amely a fenekére szegecselt két állvány között mozog (33. ábra b.). Az L alakban meghajlított nyelvszár nincs bezzentővel ellátva (33. ábra c.). A biztosítást csupán három fenékcsap nyújtja (33. ábra d.). A két szerkezeti rendszert elválasztó kovácsolt vaslemez erősen szegecselt és belőle mindkét irányban hengeres, kissé elvékonyodó 50 mm hosszú köldökcsap áll ki (33. ábra е.). A lakatházat rézzel rendkívül szilárddá forrasztották össze. Amíg ez a lakatház jelentős vastagságot elér, addig a fenéklemez rendkívül vékony. Ezt a lemezt már nem forrasztották a lakat testéhez, hanem a lakat körület lemezét rákovácsolták. Ez a rész a lakat leggyengébb része, amelyet azzal igyekezett készítője ellensúlyozni, hogy a két stilizált lakat-„lábat" közvetlen a fenéklemez alatt keresztbordával kötötte össze, ami lehetetlenné tette a lemez megbontását. A lakat két „lábát" hármas levélalakra képezte ki, ugyanúgy, mint a keresztborda két végét. A keresztborda elhelyezése után a levélalakok mind a jobb, mind a bal oldalon egy-egy levéldísszé egyesülnek, amelyeket összeszegecseltek. A bordával megerősített fenéklemez elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy avatalan kezek beavatkozását megakadályozza, viszont erősen megkönnyítette a lakatosmester részére az esetleg elromlott szerkezet megjavítását. A lakat két különböző kulccsal működött, ami bizonyítja, hogy jelentős, vagy legalábbis jelentősnek tartott helyen alkalmazták. Két, sőt többkulcsos rendszerrel a középkor folyamán gyakran találkozunk. Főleg a céhek világából ismerjük ezeket. A mozgó alkatrészek egybefogását biztosító lakatház mindkét oldalán — mint ezt fentebb jeleztük — hossznégyszögű hasábalakú kulcsház helyezkedik el. Ezen a kulcsházon találjuk a lakat készítésének évét, az e kor divatjának megfelelően megmunkált, bevésett, 1479-es évszámot, amelyet eredetileg bevert rézzel díszítettek (XXIII. t. 1.). A lakat hátsó oldalán hasonló felületen csak 479-es számot láthatunk, mivel a felületnek az a része, amelyen az 1. számnak kellene lennie már utólagosan javított. (XXIII. t. 3.). Ugyanis a lakat valamilyen oknál fogva megsérült. Ugyancsak sérülés nyomait mutatja az egyik ,,láb", amelynél a pótlást már nem forrasztották a hiányzó felülethez, sőt már a levélmintát sem alakították ki a pótolt részen. Ez a viszonylagos durva megmunkálás arra enged következtetni, hogy a sérülés után már nem 1 Ltsz. 947. c. 2 A kulcsház nem tévesztendő össze a kulcs fészekkel. A kulcsház a lakat borítékján mindig kívül helyezkedik el, és legtöbb esetben hengeres alakú.