Folia archeologica 10.

Parádi Nándor: Középkori cserépfedők

Középkori cserépfed'ík 157 talált egyik fedőn (XXI. t. 6., 31. ábra 5) a köralakú gomb fejét négyszögletesre alakították.

7 Néhány füllel ellátott fedőt is ismerünk. Így a győri Xántus János Múzeumban levő, Győr Homokgödör-Szeszgyárból származó fedőnek

8 (XXII. t. 5., 32. ábra 7), és a másik Pázmándról

9 előkerült fedőnek félkörívesen meghajlított, széles szalagfüle van (XXII. t. 6., 32. ábra 8). A Sopronban őrzött két töredékes fedőn, melyek közül az egyik ismeretlen lelőhelyű

1

0 (XXII. t. 4., 31. ábra 9), a másik pedig a régi városháza (XXII. t. 2., 31. ábra 7), lebontásakor került elő

1

1 — érdekes módon — a széles szalagfül a fedő peremét köti össze a fedő belsejével. A most leírt fedőknek csak egy részén van díszítés. Többnyire a középső részükön találunk a zalaszentgrótihoz hasonló, de annál sokkal szélesebb körbefutó bornyolatokat (XXI. t. 4—5, 7—8), illetőleg bekarcolt

1

2 vagy fogaskerékkel benyomott spirális díszítést

1

3 (XXI. t. 9—10). A fedők jellegzetesebb díszítései (pl. spirálvonal, zegzug vonal stb.) és azok készítésmódja elsősorban a XI—XIV. századi edényekével egyezik. Ugyanerre az időre mutat a fedők készítésmódja is. Ezeken ugyanis világosan felismerhető a kézikorongon való készítés nyomai. A kézikorong pedig az említett évszázadokban volt nálunk általános.

1

4 A díszítések tehát általában egyeznek a középkor edényeken használt díszítésekkel. A fedőket láthatólag ugyanúgy alakították ki, mint a kézikorongon készített edények fenékrészét, sőt a készítésmód változatait is megtaláljuk közöttük. Leggyakoribb, hogy a fedő egész testét egy darabból alakították ki. Egyes esetekben viszont a fedő lapját külön darabból formálták meg és ennek felső szegélyéhez körben agyagszalagot ragasztottak (XXI. t. 3). Néhány példánynál a fedő lapjának külső széléhez ragasztották az agyagszalagot. Alul a hozzáragasztás helyét körös-körül „varrat" jelzi

1

5 (XXII. t. 7,7a., 31. ábra 8). A gombalakú fogót rendszerint a fedő testével egy darabból készítették, csupán a zalaszentgróti fedőkön figyelhetők meg külön darabból történt feiragasztásra utaló nyomok. A szalagfüleket minden esetben utólag ragasztották a fedő testéhez. A készítésmód alapján csak laza határok között kiformálódó korhatározás pontosabb rögzítése igen nehéz feladat. Árpád-kori faluásatásainkon, amelyek ' Leltári száma 55.80.6. Vörösesbarna színű. Ép. M.: 3,1 cm, peremátm.: 12,1 cm, fenékátm.: 9.7 cm, gombátm.: 1,6 cm. 8 Leltári szám nélkül. Börzsönyi A., i. m. 14. 1. ábra legalsó sor jobb sarkában levő fedő azonos az említett fedővel. Vastagfalú. Vörösesbarna színű. Ép. M.: 2,6 cm, peremátm.: 16,2 cm, fenékátm.: 15 cm, fül szélessége: 2,7 cm. 9 Leltári száma 54.35.2. Vastagfalú, vörösesbarna színű. Pereme kis helyen kiegészített. M.: 2,7 cm, peremátm.: 19,6 cm, fenékátm.: 17 cm, fül szélessége 3 cm. 1

0 Leltári száma 55. 73.5. Vörösesbarna színű. M.: 6 cm, átm.: 24,6 cm, fül szélessége 2,9 cm. 1

1 Leltári száma 55.76.1. Barnásszürke színű. M.: 5,1 cm, átm.: 15 cm, fül szélessége: 2,5 cm. 1

2 Leltári száma 53.246.47. Lelőhelye Győr-vagongyári óvóhely. Szürke színű. M.: 2 cm, átm.: 5,5—7,6 cm. 1

8 Leltári száma 53.245.69. Lelőhelye: Győr-Újszállások. Kissé barnásszürke színű. M.: 3 cm, átm.: 7,1—8,2 cm. 1

1 Parádi N.. FA 7(1955) 142, 147.; Holl I., BpR 17(1956) 191. 1

6 Leltári száma 55.80.5. Lelőhelye Sopron-Városháza. Világos barnásvörös színű, a fenék aljának kivételével vörösre festett. Ép. M.: 4,3 cm, peremátm.: 23,4—23,5 cm, fenékátm.: 19,6— 19,9 cm, gombátm.: 3,8 cm.