Folia archeologica 10.
Dienes István: A honfoglaló magyarok fakengyele
138 Dieiies István bronzpityke, ingnyakdíszek, gombok), készségek stb. kerültek elő. A nemesebb kivitelezésű veretek teljes hiányát már az Árpád-korba benyúló temetkezéssel magyarázhatnánk. Erről tanúskodhatna néhány tárgyi forma (pl. egy pontkörös díszű fejesgyűrű, egy hullámvonalas edény) megjelenése, a szegényes vagy éppen mellékletnélküli temetkezés és egyik sírunknál a szájba helyezett — sajnos szétporladt — érem is. Ugyanakkor több feltűnő jelenség nem engedi meg ezt a késői keltezést. Számos sírban megtalálhatók — akár honfoglalóink korábbi csoportjainál — a tegez, nyíl, íj-mellékletek, a kengyelek, zabiák s a nyergek hevederes at j ai. Egyik sírban a honfoglalók négyszemölcsű gyűrűje, egy másikban szablyára valló pengetöredék. A leletek e nagyobbik részének megfelelően csaknem a sírok felében pogány szertartás szerint temették el a halottakat. A 13., 21., 25., 28., 30., 31., 35., 39., 47. sz. sírokban a lókoponya a szokásos végtagcsontokkal, vagy azok nélkül. Sőt, a szokástól eltérően egész lovat temettek a 43. sz. sírba. Ez utóbbi jelenség talán a magyarok között élő idegen (avar?) népelemek jelenlétére figyelmeztet. Nem érzem indokoltnak itt, hogy a rangosabb tárgyak hiányát a temetőnek a királyságot megközelítő időszakra való keltezésével magyarázzam. Az említett későbbi, kb. a X. század harmadik negyedében meghonosodó tárgyi formák ugyanis valószínűleg csak a legutolsó temetkezésekbe kerültek be, de még ezek is kétségtelenül a pogány időkre tehetők, minthogy egyikük a megnyúzott ló bőrében benne hagyott lókoponyával volt eltemetve. Figyelembevéve a fentebbieket, itt nyugvó őseinket az első foglalók utódjainak, illetve az őket követő második nemzedékből valóknak tartom (kb. X. század második, illetve harmadik negyede), szerényebb temetkezési mellékleteiket pedig egyszerűen szegénységüknek tulajdonítom. Szegényebb pásztorkodó emberek temetője ez, hol nyoma sincs a nemzetségi arisztokrácia a leletekből s forrásokból egyaránt jólismert pompájának. 7 3 Következtetésemre a mellékleteknek az általánosnál értéktelenebb volta is figyelmeztetett. A másutt általában kiváló minőségű nemesfémből való négygömbös ékköves gyűrű is silányabb kiállítású utánzat itt: pántja bronzból, feje rosszezüstből való. Durva, vaskos, az anyag alkalmatlansága miatt jól meg nem munkálhatott vastárgyaik pedig arra mutatnak, hogy nem lehettek bőviben a jóminőségű vasanyagnak sem. Ezzel szemben a Maros mellékén ott állottak a gyönyörű erdők, az ősi mocsári tölgy- és égerligetek 7 4 s szinte kínálták a mindenféle jó faanyagot a felhasználásra. A szegény pásztor meg akkoriban is úgy segített magán és szerettein, ahogy tudott. Ha nem szerezhetett be megfelelő vaskengyelt, olyan anyagból készített, vagy készíttetett a nyergessel, ami volt bőségesen, s olcsósága mellett kiválóan alkalmas is volt e célra. Az a fajta gondosan megszerkesztett fakengyel ugyanis, amit a kiszombori temetőből láttunk, talán még jobban is beválhatott a használatban, mint az ugyanott talált, igen rosszminőségű vasból kovácsolt példányok. 7 3 A honfoglalók előkelőbb rétegének gazdag leletanyagú temetői mellett volt a magyarságnak egy szegényebb, ,,köznép"-nek vehető rétege is, amelynek csoportjai — részben szálláshelyeiktől függően — különböző életmódot folytattak. Voltak pásztorkodással foglalkozó csoportok, mint pl. az itt bemutatott kiszomboriak, de biztos, hogy voltak letelepült földművelők is (1. Fehér G., StuSl 3 [1957] 13.; Ua., Acta Arch. Hung. 8 [1957] 270—271, 274.; Török Gy., FA 8 [1956] 135.) stb. 7 4 Karakasevicb K., A Maros—Tisza-szög földrajza. (Szeged 1942) 10.; Nag)' Ai., A Marosszög. (Szeged 1954) 6.
