Folia archeologica 9.
Kozák Károly: Magyar nyélbeütős szakállas puskák
Magyar nyélbeiitős szakállas puskák 169 Л külföldi szakirodalomban P. Sixl már többször idézett művében értékes munkát közöl a kézi lőfegyverek fejlődéséről és használatáról. Művében sok adatot közöl szakállas puskákról is. Két nagy csoportot különböztet meg : az első csoportba tartoznak azok a szakállas puskák, amelyeket egy ember kezelhetett, a másikba pedig az összes nagyobb, súlyosabb, szakállas puskák. Szerkezetük szerint három csoportot határoz meg : . 1. szakállas puskák nyéllel, 2. tusával ellátott szakállas puskák, 3. vas szakállas puskák. 1 0 A csoportok meghatározásánál, anyagunk alapján a következő sorrendet alkalmazzuk : Először is szerkezetük szerint csoportosítjuk a szakállas puskákat, mert a szerkezet fejlettebb, vagy fejletlenebb volta egyben korhatározó is. Ezeken a csoportokon belül azután csaknem mindegyiknél el lehet végezni később a könnyebb-nehezebb, és az anyaguk szerinti, vas- bronz csoportosítást. Az eddigiekből kitűnik, hogy a legrégibb szerkezetű puskák, szakállas puskák, a nyéltusás, nyélbeiitős szakállas puskák. Ezeknek gyújtónyílásuk kezdetben fent, középen helyezkedik el és kisméretű (XXVIII. t. 1.). Ilyen az 1399-ből származó tannenbergi puska és az ezzel egy csoportba tartozó puskák gyújtónyílása. Később a gyújtónyílás kúpos, teknőszerű, többkarélyos formájú gyújtóserpenyővel bővül, a lőpor meggyújtása, a puska elsütésének biztonságosabbá tétele miatt (XXVIII. t. 3, 4, 6.). A gyújtónyílás alakját és helyzetét általában eddig nem vették figyelembe a szakirodalomban olyan mértékben, amint ezt a szerkezetben elfoglalt helyzete kívánatossá tenné, pedig ez is beletartozik a fejlődés menetébe és ha abszolút korhatározásra nem is, de egyes esetekben relatív időrend megállapítására, a tárgyra vonatkozó többi jellegzetesség figyelembevételével igen alkalmas. A gyújtónyílás serpenyővel történő bővülését, annak a puska felső jobboldalán való elhelyezése követi, melyet a célzás pontosabbá tétele és a lőpor meggyújtására szolgáló kezdetleges kanóctartó szerkezetek elhelyezése alakíthatott ki (XXVIII. t. 2, 5, 6, 7). Ennek a fejlődési foknak egy fontos állomását képezi a vasnyelű szakállas puskák csoportja, melynek gyújtónyílása még fent van, de már a jobboldalon. 1 1 Fegyvertárunk ép, vasnyelű szakállas puskáján már irányzék és célgömb is van, és az ugyancsak itt található másik két, rongált, hasonló mesterjeggyel ellátott és azonosított vasnyelű szakállas puskán is megvan az irányzék tőke beforrasztására szükséges kimunkálás. A gyújtónyílásra vonatkozó feltevésünket alátámasztja az esztergomi múzeum gótikus szakállas puskája, melyen jól tanulmányozható a régi, beforrasztott, középen elhelyezett gyújtónyílás és helyette a később, fent, jobboldalon fúrt, kúposserpenyőjű gyújtónyílás. 1 2 A gyújtónyílások helyének fenti vizsgálata alapján a vasnyelű szakállas puskák csoportját a második helyen kell említeni, а XV. század II. felében megjelenő, de csak а XVI. században általánossá váló, ágyazatba erősíthető, a mai puskák tusájához hasonló szakállas puskák csoportja előtt. Ennek a 1 0 Sixl, P., Waffenkunde 2. (1900—1902) 264. 1 1 Orsz. Történeti Múzeum. Fegyvertár, Lelt. sz. 55. 3606. 1 2 Esztergom Balassi Bálint Múzeum. Lelt. sz. 56. 578. 1.
