Folia archeologica 9.

Roska Márton: A tágfalvi bronzfokos kora

A tágfalvi bronzfokos kora 65 A tágfalvi fokos korának megállapítása szempontjából azonban a felsorakoztatott bronzcsákányok az irányadók. Fegyverünk nyakáról nincs különösebb mondanivalónk, csak annyi, hogy hengerded és nem négyszegletű, mint a szászkeresztúri, szászsebesi és ópaulisi rézbaltáké, vagy pedig az apai, kővárgorai stb. bronzcsákányoké. Ez a kevés is megszívlelendő, mert ezzel a szerkezeti elemmel egyenesen kiválik a testvérleletek közül. Ez is rézkori örökség. Fokosunk nyéllyuka mindkét oldalt hengeresen megnyúlik, ez a megnyúlás igen rövid és mindkettő csonkakúpos gyűrűtagban végződik, akárcsak a bronzcsákányokon. Ezzel s ilyen méretű szerkezeti elemmel szoros testvériséget árul el az egykorú, szintén nyéllyuknyújtványos csákányokkal, mint amilyenek a tordaaranyosmegyeiek,

1

3 a gyapolyi (Ghiapol, Bihar m.),

1

4 igenpataki (Ighiel, Alsófehér m.)

1

5 stb. erdélyi, Magyarországról pedig a mezőherényi,

1

6 pusztaszentkirályi,

1

7 rákospalotai

1

8 stb. ugyanezen korbeli csákányokkal. A rákospalotai leletben ott találjuk a gömbszelvényes fokú tűt is. A tágfalvi fokos foka és nyéllyuknyújtványa alapján is jól beleillik a Kárpátmedence bronzkorának II. periódusába. Bordákkal tagolt, ívelt, karcsú teste sem mond ellent ennek az időbeli megállapításnak. A bordák rézkori örökségként jelentkeznek, a tengely ívelése sem a bronzkorban született meg, de bizonyos fegyvereknél, így az A-típusú taréjos balták egyik változatánál megszokott jelenség. Ezekről meg biztosan tudjuk, hogy a bronzkor II. periódusában lépnek fel. Félköralakú éle egyformán ugrik ki a fegyver testéből mindkét végén. Sajátságos ennek az élkezelésnek erős hangsúlyozása. Ez az él nem ferde, tehát nem az eszközök élének formakörébe tartozik, ez a tengelyre vízszintesen fekvő él a fegyver és nem a szerszám vágó része, az ilyen élű fokossal hadakoztak és nem dolgoztak, esetleg jelvény volt s mint ilyen is külön elbírálás alá esik. Ezt az élkezelést ilyen szabályos kivitelben nem találjuk meg a Kárpátmedencében. Közeli rokon élképzése van az egyik battai (Fejér m.)

1

9 és komáromvidéki A-típusú taréjos baltának

2

0 Arra is rá kell mutatnunk, hogy fokosunk voltaképpeni éle félholdasan külön is tagolódik. Ennek a fegyvernek a jellemzését nem fejezhetjük be anélkül, hogy fel ne hívjuk a figyelmet annak kecses, csinos formájára, az egyes részek kellemes összhangjára is. Ez is olyan jelenség, ami pl. az oroszországi bunkószerű fokkal 1

3 Roska M., Repertórium . . . 62, 284. 342 kép. ; Popescu, D., Die frühe und mittlere... 48 kép. 1

4 Popescu, D., Die frühe und mittlere... 49 kép 1. 1

5 Berciu, I., Depozitul de bronz delà Ighiel. Apulum 1(1939—42) 24—38.; Popescu, D., Die frühe und mittlere. . . 51 kép. 1

6 Hampel J

., i. m. LXXXIV. t. 1

7 Uo. LXXXI. t. 4. 1

8 Uo. LXXXVI

—LXXXVII. t. 1

9 Arch. Ért. 34(1914) 425. 2

0 Hampel ./., i. m. LXXX. t. 1. 5 Folia Archaeologica IX.