Folia archeologica 9.

V. Ember Mária: Az egri Rozália-kápolna textiljei

226 V. Ember Mária többi koporsó mind az 1780. és 1807. közötti időből való, elfogadható az a feltevés, hogy a szoknya a XVIII. század utolsó két évtizedében készült. (16. sz. szabásminta) 2. A kötény anyaga eredetileg fekete, most sötétbarna taftselyem. Három 64 cm széles szélből van összevarrva. Egészen egyenes szabású, sűrűn berakott. A középső szél a kötény eleje, berakásokkal 16 cm-re van leszűkítve, míg a két oldalszél, 26—26 cm-re. Utóbbiakhoz a csípőn körszelet alakú rész csatlakozik, amelynek hossza 20 cm, legnagyobb szélessége 7 cm. A körszelet ívjéhez van hozzávarrva a kötény két oldalsó szélének berakott felső pereme. A kötény felső széle a derékon 1,5 cm széles pántba van foglalva, ehhez van kétoldalt hozzávarrva a ripszselyemmel bélelt körszelet alakú betoldás. A kötény két oldala 1,6 cm széles ripszselyem szalaggal szegett, az alsó széle egészen keskenyen, kétszeresen van behajtva és egyenletesen, igen apró öltésekkel szegve. 4 cm széles selyemszalag van a derekának két végéhez varrva, ezt kötötték hátul csokorba. (17. sz. szabásminta) 3. A koporsó harmadik melléklete egy eredetileg fekete, most barnára színeződött, taftselyemből készült, háromszögletű vállkendő. Széle kétszeresen, igen keskenyen behajtott és apró, egyenletes öltésekkel szegett. A két rövidebb oldalán 3 cm széles selyemrojt szegés van. Ez a vállkendő takarta a halott felső testét, alatta ruhaderéknak nyoma sem maradt. E koporsó leletei erősen rongált, hiányos állapotban kerültek elő. Mivel a szoknyának felső része a berakásokkal és a köténynek több mint fele megmaradt, így szabásuk teljes biztonsággal rekonstruálható volt. A vállkendőnek a közepe nagyon hiányos, sarkai inkább épen maradtak. 20. Koporsó. Farkas Ignác. Gyermek. 1. Halotti ingecske atlaszselyemből. Háta nincs, ékalakú oldala a test alá volt hajtva. Hegyes vállrésze a hát alá hajolva karöltőt képez. Nyakkivágása kerek, körül 4,5 cm széles tüllbodor szegéssel. Elől rozettaszerűen elrendezett bodorral. Ujja egyenesen hozzávarrott, visszahajtott 7 cm széles kézelővel. Az ujja végében 2 cm széles tüllfodor van. Derekán ti cm széles pikós szélű selyemszalagból nagy csokor, hosszan lelógó végekkel. A szalag nincs csokorra kötve, hanem keskeny szalagocskával van összekötve csokorformára. Különálló egyenes szalagdarab volt a derékra téve s erre tűzték a szalagcsokrot. A kivágástól lefelé ékalakban 1 cm széles leöltögetett behajtás fut. Hossza 68 cm, alsó szélessége 70 cm, ujja hossza 21 cm. Szalag hossza 29 cm, csokor szélessége 24 cm. Lelógó szalag hossza 33 cm. (XL. tábla, 1. kép, 32., 33. sz. szabásminta) 2. Selyemcipőcske, sárgult atlasz selyemből, két egyforma részből szabva. Talpán és elején középen végigfutó varrással, elől kis szalagcsokorra]. Hossza 15 cm. (XL. tábla, 2. kép, 34. sz. szabásminta) 21. Koporsó. Iorner Ignác praefectus. Meghalt 51 éves korában, 1786-ban. Cingulus barnult fekete nehéz habos selyemből. Teljesen épen maradt. Hossza 452 cm. Szélessége 9 cm. Valószínűleg gyapjúból készült reverendája teljesen elporladt. (XLI. tábla, 3. kép) 22. Koporsó. Pap koporsója fedél nélkül. Pileolus, egykor valószínűleg püspöklila, ma barnult atlaszselycmből, nyolc cikkből összeállított, kétsoros gépöltéses varrással. Körül 1,5 cm széles ripsz szalaggal szegett. Bélése barnult taftselyem. A cikkek találkozásénál, a fejtetőn gomblyuköltéssel hurkolt 1 cm-es hurok van. Egy cikk szélessége 6 cm, hossza 10 cm. (XXXVIII. tábla, 2. kép, 44. sz. szabásminta) 30. Koporsó. Pap koporsója. Felirat nélkül. Reverendája teljesen elporladt. A nyaktól bokáig sorakozó apró fagombok maradtak csak meg belőle. 1. Egykor fekete, most sötétbarna bársonysapkája (camaura) elég jó állapotban maradt meg. A sapka formája fejhez simuló, kerek, négy cikkből szabott. íves oldalrésze a fület takarja. Széle körül selyempánttal szegett. Bélése világosszínű plüss-szeri'í szövet volt, csak töredékekben maradt meg. (43. sz. szabásminta) 2. A nyakra kötött kendő — egykor fekete — barnult sávolykötésű, igen puha selyemszövet. Két szenrbenlevő oldala a selyem szövött széle, a másik kettő vékonyan besodrott, apró egyenletes öltésekkel szegett. A kendő átlósan volt összehajtogatva, többszörösen a nyak köré tekerve és a két sarka elől csomóra kötve. (XXXVIII. tábla, 3., 4. kép) '