Folia archeologica 9.

Éri István: Gyűrűalakú napórák

Le cadran solaire en forme d'anneau 217 adatot nem ismerek, csupán Gvadányi Peleskei nótáriusának egy részlete teszi valószínűvé, hogy hazánkban a gyakran utazó polgárok, katonák és nemesek körében használhatták : „Egyszer fel ébredvén napra tekintettem, Jól le hanyatlott az, nagyon kételkedtem, Hogy oda érhessek, a' hová feltettem, Hoc est certum : mondám be soká hevertem ! Kivettem karika réz Compassusomat, Zöld galándon függött, felt art ám karomat, Még meddig mehetek, mint végzem dolgomat, Ne érje mint tegnap, bal fátum sorsomat. ( Órámnak kis lyukán a' napnak sugára Át sütvén mutatott éppen hat órára, Örültem találván Pólus grádussára, Még ma eljuthatok Árok szállására."

3

0 Eri István Le eadran solaire en forme d'anneau On connaît en Hongrie quatre exemplaires en tout des cadrans solaires en forme d'anneau, dits „Sonnenring", type du cadran solaire de poche le plus simple et généralement répandu du XVI

e au XVIII

e siècle. De ces quatre exemplaires deux ont été trouvés dans ces dernières années lors des fouilles effectuées dans une forteresse. L'auteur fait connaître les pièces de la collection d'horloges du Musée Historique (fig. 40. a-b et Pl. XXXV. 1—2), ainsi que le cadran solaire trouvé dans le chàteau-fort Kinizsi de Nagyvázsony (fig. 40. с. et Pl. XXXV. 3). Il s'occupe en général de l'histoire et de la technique des „Sonnenring" et s'efforce d'établir l'ordre chronologique de l'évolution des différents types. Les cadrans solaires ici publiés peuvent être datés du tournant du XVII

e et. du XVIII

e siècle. Le plus grand a été exécuté en 1

717, probablement à Prague. En dehors des objets eux-mêmes, il n'y a que le détail d'un poème épique plus long qui nous fournit des renseignements sur l'emploi et la diffusion en Hongrie de ce type de cadran solaire, poème, dans lequel le poète décrit le mode d'emploi du „Sonnenring". 3

0 Gvadányi J., Egy falusi nóráriusnak budai utazása... (Pozsony 1807) 22. — A közölt idézetre ifj. Barta L. hívta fel figyelmemet, akinek ezúton is hálásan köszönöm munkám megírásához nyújtott segítségét. Köszönettel tartozom Horváth L-nak is szives útbaigazításáért, s azért, hogy sajtó alatt levő munkájának (Az óra ütni kezd. Az időmérés és az óraművek kultúrhistóriája.) átnézését számomra lehetővé tette.