Folia archeologica 9.
Éri István: Gyűrűalakú napórák
Gyűrűalakú napórák — 213 A fent ismertetett gyűrűalakú napórák közül a két utóbbi, azonos típushoz tartozó darab működési elve igen egyszerű. A gyűrű külső felületére szerelt, csúsztatható karikába fúrt lyukat az észlelés időpontjának megfelelő hónap- és hétbeosztáshoz kell beállítani. Majd a zsinórra függesztett gyűrűt a nap felé fordítva a lyukon beeső fénysugárt az órabeosztásra kell vetíteni s már le is olvasható a „pontos" idő — 15—20 perces hibahatárral. Mivel a nap délután a délelőtti pályához hasonlóan halad végig, az órabeosztás jobboldali számsora a délelőtti, a baloldali a délutáni órákat jelezte. Az 1. sz. alatti napgyűrű emezeknél fejlettebb szerkezetű. Megmutatkozik ez már kivitelén is, azon hogy nagyobb méreteinél fogva a hónapbeosztás sokkal pontosabb rajta. Jelentős szerkezeti változtatás a fokbeosztás mentén mozgatható felfüggesztő rész. Ennek segítségével meglehetős pontossággal, az észlelés földrajzi szélességének megfelelően lehetett beállítani a gyűrű tengelyét. Ennek a pontos időmérésben nagy jelentősége volt, hiszen ismeretes, hogy a napórák mindenütt az ún. helyi időt mutatják, ez pedig a földrajzi szélesség más-más fokán különböző. A szélességi fokonként jelentkező 15—30 perces időeltolódást tehát a mindenkori észlelési hely délkörének megfelelő beállítással ki lehetett küszöbölni. 1 7 Ugyancsak a napgyűrű pontosságát volt hivatva szolgálni a sajátos órabeosztás is. Mint a 40. ábra a. alatti kiterített rajzon is látható, a gyűrű belső falába vésett párhuzamos köröket, az „óravonalak" különböző szögekben, de általában ferdén metszik. Az effajta napóra használatakor nem elegendő a fénysugarat csupán valahová a belső oldal órabeosztására vetíteni, hanem a körök által közrezárt, két-két hónap kezdőbetűjével jelölt hat sáv közül az észlelés időpontjának megfelelőbe kell a sugarat irányítani, s úgy leolvasni az időpontot. Ezt a sajátságos időbeosztást azzal magyarázhatjuk, hogy az ún. „napórai nap" (ugyanazon meridiánon egymásután következő delelések között eltelt idő) a föld elliptikus pályája miatt 24 óránál hol hosszabb, hol rövidebb. Az eltérések kiküszöbölésére az időszámításban a ,,középidő"-t kezdték használni, amelyet egy egyenlet, az időegyenlet segítségével határoztak meg, hogy a maximálisan 14—ltí perces eltérést kiküszöbölhessék. 1 8 Napgyűrűnkön úgy látszik, hogy az órabeosztást az időegyenlet alapján szerkesztették meg, ennek a hibalehetőségnek a kiküszöbölésére. * Abból a célból, hogy a vizsgált napgyűrűk jelentőségét felmérhessük, tekintsük át röviden a napgyűrűk fejlődésének, készítésének történetét. Az efféle zsebnapórák ősét már a rómaiaknál megtaláljuk. 4—5 cm átmérőjű kis kerek bronzedények voltak ezek, az oldalfalukba fúrt lyukon beeső 1 7 Tegyünk ehhez hozzá még annyit, hogy a napgyűrűk az ún. függőleges napórák csoportjába tartoznak, a felfüggesztő karikán áthaladó tengelyük a megfigyelőhely délkörének síkjával adott szöget (azimut) zár be. A hónap- és az órabeosztás szerkesztésénél egy-egy adott délkör, (legtöbbször a készítő lakóhelyének délköre) azimutját kellett figyelembe venni. Ebből viszont az következik, hogy az olyan gyűrű, amelynél a felfüggesztő rész nem volt eltolható, más délkörön az ottani helyi időhöz képest „késett," vagy „sietett". (L. erre általánosságban : Szmodics H., A napóra szerkesztéséről. Kny. a Bp. IV. ker. Eötvös József reáliskola 1925/26. évi értesítőjéből.) 1 8 Bassermann Jordan, E., i. m. 3.
