Folia archeologica 9.

L. Kovrig Ilona: Kora-avarkori sírok Törökbálintról

Kora-avarkori sírok Törökbálintról 123 talált 1—2 szem gyöngyöt mind több és több sírban figyelik meg a kutatók. Mivel általában csak 1—2 szem gyöngyről van szó, nem gondolhatunk arra, hogy a koraavarkorban az ingek nyakát gyönggyel volt szokás kivarrni, mint ahogy erre a honfoglaló magyarság emlékanyagában példa akad,

1

6 hanem az 1—2 szem gyöngynek talán gomb szerepe lehetett, de az is feltehető, hogy apotropaikus jelentőségük volt, amely esetben a gyöngyök színének is lehetett értelme. A 2. sír szíjvégei a sok mellékszíjjas szerkezetű övet mutatják (bár jelen esetben elég hiányosan), azt a sok mellékszíjas övet, amely a hunkor óta ismeretes és amely a VI—VII. században nyugat felé is elterjed egészen a meroving kultúrterületig, ahol ha nem is olyan általános mint a kora-avarkori Magyarország területén és ettől keletre, mégis sokszor megjelenik a temetők leleteiben.

1

7 Nyitott kérdés még, hogy elterjesztésében mennyi szerepük volt az avaroknak

1

8 és mekkora a longobard közvetítésnek.

1

9 E sok mellékszíjas övek nemcsak vereteik formája, díszítése, anyaga miatt, de szerkezetük révén is elütök a griffes indás övektől. De eltér ez a koraavar öv attól a szintén lemezből készített vagy préselt technikájú veretes övektől is, amelyeknek övveretei rendszerint négyzetalakúak, s vagy teljesen simák, vagy vésett szalagfonatokkal, rekeszekben ülő üvegberakással, ritkábban préselt inda vagy állatalakokkal díszítettek. Míg a törökbálintihoz hasonló leletegyüttesekben a nagygömbös vagy a gúlacsüngős fülbevaló a megszokott, addig az előbb említett leietcsoportban vagy pasztagyöngy csiingős fülbevalókat, vagy kisgömbös, gyakran granulációval díszített arany és ezüst fülbevalókat találunk és szélesvégű íjat.

2

0 E leletcsoportnak a kora-avarkori emlékeknél későbbi ideje mind a leletegyüttesek elemző vizsgálatával, mind temető stratigrafiai alapon és bizánci érmek segítségével elég határozottan körvonalazható és megállapítható. A törökbálinti 2. sír nagyszíjvége Magyarországon ritka, de sokat vitatott díszítést a „martinovka" rajzot tárja elénk, méghozzá nem a megszokott homorú megoldásban, hanem verőtöves, domború formában. Amennyire a töredékből következtetni lehet a rajz a martinovkai lelet egyik szíjvégének, a csadjavicai szíjvégnek,

2

1 és a kiskőrösi város alatti temető 9. sírja egyik kisszíj végének rajzára emlékeztet. A hasonló díszítésekről Fettich megállapította, hogy alapjában véve leegyszerűsített állatképek, s a csadjavicai lelet feldolgo1

6 László Oy., A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. AH 27 (Bp. 1943) 24, 20 kép. 1

7 V. ö. Werner, J., Das alamannische Gräberfeld von Bülach. (Basel 1953) ; Ua., Das alamannische Gräberfeld von Mindelheim. (Kallmünz OPF 1955) ; Ghlingensperg-Berg, M., Das Gräberfeld von Reichenhall. (Reichenhall 1890) stb. 1

8 V. ö. Zeiss, H., Der Schatzfund von Akalan. FuF 11 (1935) Nr. 2. 1

9 Werner, J., ... Bülach 48, 63—64. 2

0 pl. Jutas 144. sír: Rhé-Fettich, Jutas und Öskü (Prag 1931) VII. t. ; Kiskőrös-Város alatt 33. sír : Horváth T., Az üllői és a kiskőrösi avar temetők. AH 19 (Bp. 1935) XXVI. t. 23. ; Győr 120. sír : Fettich N., Győr története a népvándorláskorban. (Győr 1943) XV. t.; Regöly 63. sír: Hampel J., Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn III. (Braunschweig 1905) CXCVII. t.; Cikó 247. sír : Hampel J., i. m. II. COXIV. t. 2

1 Fettich N., Régészeti tanulmányok a késői hun fémművesség történetéhez. AH 31 (Bp. 1951) X. t. 3, XXII. t. 5.