Folia archeologica 9.
L. Kovrig Ilona: Kora-avarkori sírok Törökbálintról
Kora-avarkori sírok Törökbálintról 121 A keskeny végű íjnak egyik végéről (ahol a húr tartósan rögzítve volt) mind a két csontborítás (XX. t. 1—2), másik végéről csak egy csontlemez töredéke (XX. t. 3) maradt meg. A markolatborításnak mind a három csontlemeze megvan (XX. t, 4—5, 7). Valószínűleg az íjtegez tartozéka volt a mindkét végén kerek lyukkal áttört, hosszú, keskeny csontlemez (XX. t, 8). A vékony ezüst lemezzel bevont ólom rozettákból (XIX. t. 16—26), mint a törmelékekből következtetni lehet 15 darab volt. Az 1. sírban a találók elbeszélése szerint tehát két emberi és egy ló csontváz volt. A sír jobboldalán feküdt az egyik férfiváz, baloldalán, vele párhuzamosan a lócsontváz (mindkettő fejjel D-nek), lábuknál keresztben pedig, fejjel Ny-nak állítólag ülő helyzetben a második férfi csontváz. (Hogy ez utóbbi ténylegesen ülő helyzetű volt-e, vagy pedig csak bolygatott, azt utólag természetesen nem tudjuk megállapítani.) Az ülve eltemetés szokása, bár igen ritkán, de előfordul az avarkorban, egy fel-feltűnő ősi temetkezési mód emlékeként, amely az avarkori lovaspásztor népek között — akár szolgasorban, akár szabadon — itt élő régebbi lakosság egy rétegét árulhatja el. Itt elsősorban a szarmata lakosság maradékaira gondolhatunk, mert a szarmatakor temetési rítusai között az ülve eltemetés szokását is megfigyelték. 2 Mivel a törökbálinti 1. sír adatai annyira bizonytalanok, semilyen következtetést nem kívánunk levonni ez alkalommal az ülve eltemetés avarkori jelentkezéséből. A bágyog-gyürhegyi avarkori temető 2. sírjában találtak a törökbálintihoz némileg hasonló temetkezést. 3 Két férfiváz volt egymás mellett (ÉNy-DK irányban fekve, fejjel ÉNy-nak), lábfejeik alatt keresztben egy harmadik emberi váz (DNy-ÉK irányban, fejjel DNy-nak), lábszáraikon keresztben pedig, párhuzamosan az előző emberi csontvázzal, egy ló csontváz feküdt. A három emberi váz közül csak a sír jobboldalán fekvőnél találtak mellékleteket — aranyozott övvereteket, A lovat felszerszámozva temették el. Az eddig feltárt kora-avarkori lovassírokban az esetek nagyobb hányadában a lovast a sír jobb oldalára temették és lovát a bal oldala mellé fektették. 4 Kivételek természetesen a fülkesíros temetkezések. A késő-avarkori lovassírokban ez az arány megfordul és az esetek nagyobb hányadában a halott jobb oldalára került a ló. A lóra a késő-avarkoriban is kétségtelenül bal oldalról szálltak fel, tehát feltehető, hogy ez a temetkezési szokás más gondolati hátteret takar. A késő-avarkori lószerszám szerkezetében szintén különbözik a kora-avarkoritól, ami nem lehet egyszerűen divatváltozás, vagy stílusfejlődés következménye. Visszatérve a kora-avarkori sírokra, megjegyezzük, hogy megfigyelésünk szerint általában a sírgödör jobb fele a főhely. A kettős temetkezéseknél is rendszerint a gazdagabb, azaz a rangban magasabban álló halott kerül a sírgödör jobb oldalára. Lehet, hogy mindez puszta véletlen, tie lehet hogy összefügg a jobboldal jelentőségének a temetők betelepítési rendjében, hierarchiájában felismert szerepével. 5 Az 1. sír állítólagos helyzete az E-D irány volt, fejjel D-nek, ami az avar2 Párducz M., A szarmatakor Magyarországon III. All 30 (Bp. 1950) 79—81, 98. 3 Lovas E., Arch. Ért. 43 (1929) 248—253, 120—121 kép. 4 V. ö. Kovrig I., Arch. Ért. 82 (1955) 33—37. 5 László Gy., Études archéologiques sur l'histoire de la société des Avars AH 34 (Bp. 1955) I—V. fejezet.
