Folia archeologica 8.

Roska Márton: A fajszi típusú rézbalták

46 Roska Márton A kazáni balta, amelynek foka ívelt, csak bizonyos megszorítással vethető össze a tiszta fajszi típussal.

1

3 A zömök példány anyaga nem ismeretes. Egy rokonpéldányt Posta Béla is közöl a Kubán vidékéről (hossza : 12,2 cm ; élszélessége 5,9 cm ; nyéllyuk átm. 3,9 cm).

1

4 A balta tengelye ívelt, és enyhén ívelt az éle is, s ez befelé kiugrik a baltatestből. Megvan a baltatest kettétagoltsága is, de az egész szerszám bizonyos fokú elprovinciálódásról tanúskodik. A felsorolt néhány adatból is kiviláglik, hogy a fajszi típusú rézbalta születési helye Magyarország területe volt, és hogy itt találjuk ezeket a baltákat a legharmonikusabb formában. Amint eltávolodunk születési helyüktől, kezdenek elprovinciálódni. A gondolatot a gyártásra kaphatta a terület a bányabükki típusú balták révén is, de ez a baltatípus itt lett azzá, ami. Kérdés, hol kereshetjük eredeti gyártási központjukat. A Pest megyei Fajszon aligha, mert ehhez ott hiányoznak a külső feltételek, elsősorban az öntésükhöz szükséges nyersanyag. A régészet további feladata a Kárpát-medence gyűjteményeiben lappangó balták felkutatása, ha ezek lelőhelyét térképre vetítjük, az így nyert elterjedés alapján közelebbről is meghatározható lesz születési, illetve gyártási helyük. Ezen az úton kaphatjuk meg elterjedési irányukat és körüket is. További segítséget nyújt ebben a tekintetben az egyes darabok vegyelemzése is. Roska Márton Les haches de cuivre du type de Fájsz Les particularités propres au type de hache décrit sont les suivantes : l'axe est doucement arqué ainsi que le dos et le tranchant, qui lui, sur la hache de fig. 15 dessine une forte saillie. Par contre sur les haches de fig. 16, le corps de la hache va s'en évasant proportionnellement vers le tranchant ; celui de la hache de Lippe s'évase d'une façon disproportionnée et il n'y a que l'angle extérieur qui fait une petite saillie ; la hache de Magyarköblös ne dessine aucune saillie et présente par cela un certain caractère provincial. Le bas du trou du manche est découpé dessinant une ligne arquée : les haches sont des exemplaires trapus, l'artisan qui les a fondues a donc dû compter avec la nature du travail qu'elles exigeaient en prenant en considération la tendreté du cuivre. Ce type accuse à première vue une parenté avec les haches de cuivre du type de Bányabükk, les dos de ce type, cependant, se terminent en un tranchant émoussé. Les axes ne se divisent point en deux parties distinctes. Nous connaissons leurs analogies par les gisements suivants : Ungvár (Uzhorod), Ostrovul Corbului (Olténie, Boumanie), Vevcice (Moravie), Strehlen (Silésie), région de Kuban. Leur centre de fabrication est la Hongrie. C'est là qu'elles se retrouvent dans la facture la plus harmonieuse. Il revient à la recherche future d'établir de plus près leur lieu de fabrication. 1

3 Aspelin, J. R., Antiquités du Nord finno-ougriens I (Helsingfors 1875) 59, 236. kép ; Vulpe, E. D., ED 4 (1926) 203, 12. kép 1. 1

4 Posta B., Zichy Jenő gr. kaukázusi és közép-ázsiai utazásai (Bp. 1897) II. t. 2.