Folia archeologica 8.
Korek József — Patay Pál: A Herpályi-halom kőkorvégi és rézkori települése
A Herpályi-halom 2 S alakú területen a paticsok már 50 cm mélységben is jelentkeztek. Az I. felület Ny-i felében azonban már kifogytak. A II. felületen sem volt belőlük található. Ennek a rétegnek az alsó szintje az I. felület ÉNy-i sarkában 100 cm mélységre süllyedt alá. A 4. ásónyom (95 cm mélységig), amely részben ezt a paticsréteget, részben a közvetlenül alatta fekvőt tárta fel, gazdag volt edénytöredékekben. Az anyaga tiszapolgári színezetű. Gyakori a hegyes, kúpos, átfúrt bütyök (VI. t. 15, 16), a pohárforma hegyes bütykökkel (VI. t. 17). Megtalálható még a korábbi rétegekre jellemző vékonyfalú szemölcsbütykös pohár, a kúpos élhajlatban egymás mellé helyezett kettős hegyes bütyök (VI. t. 23), a kimetszett díszítés (VI. t. 24) és a durva edényeken a perem alatti vízszintes átfúrás, valamint az alagút-, ill. álfülek (VI. t. 26, 27). Él még a csúcsos peremű rovátkolt szélű tál, de oldalára a jellegzetes átfúrt, hegyes bütyök kerül (VI. t. 18), úgyszintén az átlyukasztott csövestalpú edény (VI. t. 19). Gyakori a kerek csupor, jó kidolgozásban, átfúrt füllel. Teljesen tiszapolgári jellegű bütyökelrendezést mutat egy kis csupor töredéke a perem alatti átfúrt és a vállon levő átfúratlan kis bütyökdíszítésével (VI. 1.14). Hasonló jellegű egy áttört falú csövestalpú tál talprészének töredéke is (VI. t. 13). A csonteszközök között hegyes ár, h : 10,1 cm (VI. t. 22), laposra csiszolt csontnyél — talán kanál — (VI. t. 21) említendő meg, végül egy kis cyprea (?) kagyló (VI. t. 20). A II. felületben a 4 — 5. ásónyom anyagából tartunk szükségesnek közölni néhány darabot, amelyek az I. felület 4. ásónyomával esnek egy szintbe. Az anyag azonos jellegű, bár nem olyan gyakoriak a tiszapolgári jellegű cserepek. A perem alatti átfúrt kúp alakú bütykök (IX. 1) és azok számos változata (IX. 3, 4 — 8, 10 — 12) is nyomon kísérhető. A D szint fölött előkerült anyagban a rovátkolt bütyök is gyakori (IX. t. 2, 5). A 40 — 60, ill. 80 cm közötti réteg aránylag kevés leletet tartalmazott ; a felső határa sík, mintha itt a talajfelszín emberi településtől mentes időben, természetes úton alakult volna ki. E réteg, a 3. ásónyom kevert anyagában is képviselve van a tiszapolgári jellegű kerámia. Előkerült — valószínűleg bolygatott környezetből — egy áttört csőtalptöredék, amelyet zegzug vonalban haladó kétsoros tűzdelések díszítenek (VI. t. 29). Másodlagos átégése arra utal, hogy az alacsonyabban fekvő, leégett ház (D) rétegéből való. Közlünk még egy balta agyagból készült kissé kiégetett utánzatát (VI. t. 33) és három csontárat (VI. t. 30 — 32). 20 — 40 cm között élesen elhatárolható, szürke, hamuban gazdag réteg következett, amely azonban D felé haladva egyre inkább vékonyodott és ki is fogyott. E réteg kizárólag bronzkori leleteket tartalmazott. A cseréptöredékek az ottományi kultúra népének megtelepedéséről tanúskodnak. Néhány töredék azonban a füzesabonyi kultúrára jellegzetes vonásokat visel magán, mint amilyenek pl. a körülárkolt hegyes nagy bütykök. Az egész rétegsort legfelül 20 cm vastag humuszréteg fedi. Ez is az ottományi kultúra leleteit szolgáltatta. A feltárt felületek bolygatott részein természetesen a különböző rétegek leletei vegyesen fordultak elő, akárcsak a halom felszínén is. A vázolt rétegviszonyok nagyjából egyeztethetők a Tompa által futólagosan közölt adatokkal, természetesen figyelembe véve a halom teteje és az ásatási felületünk közötti 154 cm szintkülönbséget (11. ábra). Az általunk 245 cm mélységben elért meddő, eredeti talajfelszínt Tompa 4 m mélységben jelzi. Megemlít 3 m mélységben egy leégett ház paticstörmelékével takart tűzhelyeket. Ez a D szintünk jelenségeinek felel meg, amit mi 154 cm mélységben észleltünk. Egyedül e szint és a bronzkori réteg közötti rétegek vastagságában mutatkozik eltérés, amennyiben Tompa ez utóbbi alsó határát másfél méterben jelöli meg, ami a mi felületünkre átszámítva már a talaj felszínét jelentené, holott mi ezt 40 cm mélységben találtuk. Valószínű azonban, hogy a halom közepén már a bronzkori lakosság megtelepedése előtt is vastagabb rétegek képződtek. 1 2 A hazai neolitikumban — amint arra egyes kérdésekkel kapcsolatos cikkek mellett az 1955. évi régészeti konferencia is rámutatott 1 3 — számos megoldatlan kérdés van, elsősorban a sokszínű kultúrák eredetét és időrendjét illetően. A legkevésbé tisztázottak a kérdések az Alföld keleti-északkeleti részén. 1 2 Tompa, F., Die Bandkeramik ... 16, 47 — 48. 1 3 Korek, J., Dix année des recherches préhistoriques en Hongrie. Manuscript Conférence Archéologique 1955. 3 Folia Arch. VIII.
