Folia archeologica 8.

Korek József — Patay Pál: A Herpályi-halom kőkorvégi és rézkori települése

24 Korek József — Patay Pál és a halomnak melyik részére terjedt ki, sajnos, nem tudjuk, csak azt, hogy az akkor megnyitott terület egy része történetesen a már korábban Zoltai által feltárt területre esett.

3 Az ásatás eredményéről is csak Tompa néhány szűkszavú mondata emlékezik meg, azokban is főként a stratigráfiai megfigyeléseket és a rétegek kronológiai meghatározását közli. Tompa a humusz alatt két bronzkori rétegről tesz említést, amelyeket az ő felosztása szerinti III. és IV. periódusba sorol. Az alattuk, 3 m mélységben található leleteket rézkoriaknak határozta meg, közelebbről a bodrogkeresztúri kultúrába tartozóknak, majd az ezt követő, 4 m mélységig találhatókat, amelyek között sima bütykös és festett kerámia egyaránt előfordult, a tiszai kultúrába, annak az ő meghatározása szerinti II. periódusába, egykorúnak vélve „Tiszapolgár II"-vel és Lengyellel. Az alsó rétegek között egy tűzvész által elpusztult ház omladékaira is rátaláltak, a ház alakja azonban nem volt közelebbről meghatározható. A házban tűzhely is volt.

4 Az ásatásból végeredményként azt a következtetést vonta le, hogy Herpályon, akárcsak Bodrogkeresztúr-Kutyasoron a „rézkori kultúra" stratigráfiailag és morfológiailag közvetlenül a tiszai kultúrához csatlakozik.

5 A magyarországi újabb kőkorral foglalkozó kutatók ezeket a megállapításokat vették át, amikor Herpályra hivatkoztak, azt mint stratigráfiával bíró lelőhelyet említve.

6 Tompának éppen a fent említett megállapításai indítottak arra, hogy a kérdéses lelőhelyen újabb ásatást hajtsunk végre. A Magyar Tudományos Akadémia ugyanis súlyponti feladatként jelölte meg a bodrogkeresztúri kultúra telepeinek kutatását. Bár a Tompa által bemutatott néhány lelet

7 között nem találjuk meg a bodrogkeresztúri kultúra jellegzetes típusait, sőt a Történeti, illetve a Déri Múzeumban őrzött anyag között sem ismertünk ilyeneket fel, Tompa fent hivatkozott állításai alapján feltétlenül szükségesnek látszott azokat ellenőrizni, illetve a bodrogkeresztúri kultúra települési viszonyait egy, éppen ezen a helyen végrehajtandó próbaásatással tisztázni. Az ásatásunk időpontjáig ugyanis a kultúrának egyetlenegy hitelesített telep-lelőhelye sem volt még ismeretes,

8 illetve, amelyeket az irodalom ilyeneknek említ, ennek az egynek a kivételével, mindről (Hajdúszoboszló, Bodrogkeresztúr-Kutyasor) bebizonyosodott a téves meghatározásuk.

9 Az ásatásunkat 1955. október 18—26 közötti időben hajtottuk végre. A szakirodalomban „Herpályi-halom" néven szereplő lelőhely Berettyóújfalu határában, a herpályi pusztán, a községtől 4 km távolságban a szentpéterszegi kövesút közelében, attól mintegy 300 m-re délre fekszik. A helybeliek Földvár néven ismerik. A kb. 85 m hosszú és 50 m széles halom egy ér hurokszerű kanyarulatában, annak déli oldalán emelkedik (10. ábra). Jelenleg 4 m-rel 3 DJ 1927. 12. 4 Tompa, F., i. m. 16, 47—48. 5 Tompa, F., 25 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn. BRGK 24/25 (1934 — 35) 40, 43 . 6 Arch. Ért. 44 (1930) 40-41, 43 ; Csalog J., FA 3-4 (1941) 10-11 ; Csalog J., FA 7 (1955) 41 ; Milojcic, V., Chronologie der jüngeren Steinzeit Mittel- und Südosteuropas. (Berlin 1949) 93. 7 Tompa, F., Die Bandkeramik ... 2. kép b —

g, LUI. t. 1 — 6, LIV. t. 1. 8 A herpályi ásatásunkat követően alig két hónap alatt a bodrogkeresztúri kultúrának két telep-lelőhelye vált ismeretessé, illetve ásatással hitelesítetté : Tarnabod és Székely. Az előbbit Patay Pál és Kalicz Nándor, az utóbbit Kalicz Nándor szándékozik ismertetni. 9 Patay P., A neolithikum a bodrogkeresztúri Kutyasoron. Kéziratban.