Folia archeologica 8.

Fejős Imre: Kossuth fényképei

Kossuth fényképei A hazai műelmélet idegenkedve tekint a fényképezésre, szinte hagyományai közé tartozik, hogy ezt a legfiatalabb képalkotási eljárást kizárja érdeklődési köréből. Jobban áll a fotográfia ügye ikonográfiái irodalmunkban. Tudományágunk hazai képviselői sohasem tették magukévá Huizinga szélsőséges felfogását, amely szerint a fénykép megölte a történeti kép utolsó virágát, a fametszetet és helyébe „valami sokkal rosszabbat és hazugabbat hozott", az események egyszerű ábráit, amelyeknek szinte semmi közük a történelemhez. Huizinga a történetírás lényegét nem a valóság bemutatásában látja, hanem a tragédiává sűrített stilizáló képalkotásban. Ezért nem tud mit kezdeni a valóságot tükröző, lenézett „gépművészettel", s úgy látszik, nem is gondol az optikaikémiai folyamatokat irányító alkotó emberre.

1 Az ábrázolt források újabb rendszeres vizsgálata nálunk viszont azzal az elméleti megállapítással indult meg, hogy a fénykép „a legautentikusabb ikonográfiái dokumentum", a történések legtökéletesebb ábrázolt rekonstrukciója és az ábrázolás története szempontjából a múlt század közepe óta „fényképkorszakról" beszélhetünk.

2 Meghatározó és összehasonlító munkájában felhasználta Kossuth Lajos ikonográfusa is a rendelkezésére álló fényképanyagot, de tudatosan mellőzte annak sajátos feldolgozását.

3 Az alábbiakban Kossuth fényképes ábrázolásainak ezt a feldolgozását kívánjuk nyújtani anélkül, hogy kitérnénk az egyéb, már rendszerbe foglalt források tárgyalására. Kossuth legrégebbről ismert és életében bizonyára legelső daguerreotíp arcképe a magyar fényképírás kezdeményezője, Marastoni Jakab (1804 — 1860) műterméből került ki. Az eredeti lemez, melyet 1930-ban a debreceni egyetem bölcsészeti kara kapott ajándékba, áldozatul esett a háborúnak, fennmaradt azonban ugyanakkor készült fényképmásolata. Ezt a Történelmi Képcsarnok őrzi.

4 A daguerreotípia Kossuth Lajost sógora, Ruttkay József és Both Pál 1 Huizinga J., A történelem formaváltozása a XIX. sz. közepe óta. Válogatott tanulmányok. (Bp. é. n.) 31—58. 2 Vayer L., Pázmány Péter ikonográfiája, (Bp. 1935) 4 — 8. 3 Vayer L., Kossuth alakja az egykorú művészetben. Emlékkönyv K. L. születésének 150. évfordulójára II. (Bp. 1952) 435 — 470 ; Ua., A Kossuth-kultusz a magyar művészetben. A M. Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1952. (Bp. 1953) 7 — 23. 4 A daguerreotípiáról készült eredeti fénykép a Pesti Hírlap anyagából került a Történelmi Képcsarnokba. A Hadtörténelmi Múzeumban ugyancsak feltalálható egy másolat, amelyen azonban a szignatúra le van vágva. — Pesti Hírlap 1930. dec. 6-i sz. 8. és a számhoz mellékelt Képes Pesti Hírlap címlapján reprodukció. — Debrecen. Keletmagyarországi Napló, 1930. dec. 7-i sz. 4. — A debreceni egyetem bölcsészeti kara dékánjának 1952. június 22-én kelt, birtokunkban levő levele, amely szerint R. Kiss István, a daguerreotípia felfedezőjének szakértői véleménye szintén elveszett. Annak származásáról tehát nincs közelebbi adatunk. t