Folia archeologica 8.
Mihalik Sándor: Pivirotti kőedénygyára
Pivirotti kőedénygyára A Népművelési Minisztérium múzeumi főosztálya által a Greiner-hagyaték átvizsgálására kiküldött szakbizottság 1956 március végi útja nemcsak a debreceni műgyűjtés történetéről szolgáltatott érdekes keresztmetszetet, hanem lehetővé, tette, hogy a régi kőedény (keménycserép)-gyártásunk mindmáig megoldatlan több kérdésére is feleletet kaphassunk. Debrecen városának kőedénygyára sohasem volt s ilyen ott nem is működött ; az országnak ez a területe mégis számottevő szerepet játszott régi kerámiai gyáraink termékeinek készítésével kapcsolatban és kihatott fejlődéseikre. Ez a város volt ugyanis az, amelynek piaca a gyáraink előtt különösebben igézetes volt. A debreceni értékesítési lehetőségeket, a debreceni piac meghódítását ezért gyáraink tudatosan számításba vették. Annyira, hogy az szinte a fennmaradás és gyárfejlesztés nélkülözhetetlen tényezőjévé vált. Az akkori ország északi területe előbb a bécsi császári porcelángyár és a holicsi császári királyi fajánsz- és kőedénygyár egyeduralmi területe volt, majd a XIX. század első éveitől egyre fokozódó mértékben az osztrák és a cseh gyárak közötti versengés színterévé vált. Ahogy pedig az akkori magyar földön is kerámiai gyárak kezdtek alakulni, szükségszerű okokból majdnem mindannyiuk Debrecen felé is kiépíti kapcsolatát. így jelenik meg először ott a kassai kőedénygyár az áruival. A debreceni piacon nyert sikeres terjeszkedésével kapcsolatban állandó lerakatot is létesít. A regéci porcelánt és kőedényt gyártó telkibányai gyár is raktárt rendez be. Közben a szerteszét működni kezdő rozsnyói, iglói, murányi és egyéb gyárak is fellépnek versenytársid. De nemcsak a különböző városok gyárai próbálkoznak a debreceni piacon, hanem még az egyes városokban alakult helyi versenygyárak is kilépnek saját székhelyeik körzetéből és követik a hamarabb keletkezett és kialakult gyárak vidéki értékesítési hálózatainak útjait, azok gócaiba hatolnak, lerakatokat létesítenek ők is, vagy legalább árusítósátrat állítanak a fontosabb vásárok alkalmával. így tehát, noha Debrecenben kerámiai gyár nem volt, mégis a városban berendezett lerakatokba, a piaci sátrakba sok gyár számottevő mennyiségű és anyagban is igen változatos terméke halmozódott fel. Amíg tehát — nagyjában véve — a kerámiai gyárral rendelkező városokban lényegében nézve többnyire csak a saját helyi gyár uralta készítményeivel a piacot, vagy küzdött a fennmaradásáért a külföldi árukkal szemben, Debrecenben egyszerre és egy időben igen sok hazai gyár terméke versenyzett egymással. A vásárlók bő, változatos és sokrétű anyagból válogathattak. A régi feljegyzésekből sejthetőleg Pest és Pozsony után Debrecen városa az, amelyben a XIX. század első felében a
