Folia archeologica 8.
Éri István: Adatok a kígyóspusztai csat értékeléséhez
Adatok a kígyóspusztai csat értékeléséhez 147 alapos okaink vannak a kételkedésre, 4 8 éppen ezért a rávonatkozó, igen gyér adatanyag alapján csak nagy óvatossággal vonhatjuk be a kígyósi csattal összehasonlítható leletek sorába. Annyit állapíthatunk meg mindössze róla, hogy az öv anyaga XIII. század eleji szicíliai készítmény, 49 Szent Erzsébettel való kapcsolatbahozásának igen gyenge bizonyítékai vannak, legfeljebb a csat formája, magyarországi eredete szólhat emellett s ilyenformán ezt a csatot tarthatjuk mai ismereteink alapján a kígyósi csattípus legkorábbi — XIII. század első fele (?) — darabjának. II. A kiskunfélegyházi sírlelet öve. Elsőnek Tóth Zoltán közölte és állította párhuzamba a kígyósi lelet darabjaival. 0 különösen a kör alakú veretek formai és számbeli megegyezésének tulajdonított nagy jelentőséget. 5 0 A számbeli egyeztetés nem lehet döntő, mert mint kiderült, a kígyósi lelet — bizonyára így sem teljes — veretszáma eredetileg hét volt, s a kiskunfélegyházi sírlelet is hiányosan került múzeumba. A sírba eltemetett harcos könnyűfegyverzetű íjász lehetett, sodronypáncélinget s azt megerősítő vállvédő lemezt és keleties formájú sisakot viselt. Gyengén aranyozott ezüstből készült öve 5 1 mellett poncolt díszű, ugyancsak aranyozott kengyelpárja is figyelmet érdemlő alkotás. A lelet szakszerű feldolgozásra mindmáig nem került, ezért leletkörülményei is ismeretlenek voltak. 5 2 A lelet múzeumba kerülésére vonatkozóan a kiskunfélegyházi múzeumban semmiféle feljegyzés nem maradt fenn. Erről csak az ottani, volt múzeumigazgató, Szalay Gyula, csaknem harminc évvel a lelet előkerülése után íródott s a Nemzeti Múzeum Történeti Osztályához intézett levele ad tájékoztatást. 5 3 Szalay szerint a sírt földfordítás közben a Kiskunfélegyháza határához tartozó, de attól eléggé távol eső, Majsa közelében levő Csólyospusztán találták 1903 júniusában. Lelőhelye : „az iskolától nem messze, Hegedűs József birtokán". Állítólag teljesen ép sír volt, azonban a földmunkát végző két munkás, mivel a sodronyinget egészben nem tudták felvenni, ásójukkal az egész sírt összerombolták. Szalay az esetről csak hetek múlva értesült. A helyszínre kiszállva, Hegedüsék padlásán megtalálta a lelet maradványait, majd a lelet előkerülésének helyén a felszínen összeszedett néhány kisebb, a sodronyinghez tartozó töredéket és egy fadarabot. 5 4 A sisak tetején állítólag egy aranygömb is volt, ezt a két napszámos elvitte. 4 8 Ch. Montalembert az általa ismertetett, Szent Erzsébettel kapcsolatba hozott 16 tárgy mindnyájának hitelességéről maga sincs meggyőződve (van köztük szőnyeg, asztal, szék, pohár, festmény [!] stb.). Az ereklyehamisításra éppen elegendő bizonyítékunk van. — Szent Erzsébet övével kapcsolatban még inkább jogosabb a kétkedés, mivel ismeretes, hogy a szülő nők, különösen nehéz szülések esetén, fájdalmaik enyhítésére Szűz Mária, antiochiai Szent Margit vagy Szent Erzsébet övét kérették magukhoz, s tudjuk azt is, hogy a két elsőnek több tucat öve volt ismeretes. (L. errevonatkozóan : Magyary-Kossa Gy., Szent Margit asszony öve. Magyar orvosi emlékek II. [Bp. 1929] 1 —12.) — Tekintettel arra, hogy Szent Erzsébet övének ilyesfajta használatára Németországban 1474-ből van okleveles adatunk, valószínűnek tarthatjuk, hogy a neki tulajdonított övekből is jó néhány forgott közkézen. (L. erre Feis, 0., Beitrag zum Aberglauben in der Geburtshilfe. — Archiv f. Gesch. d. Medizin, 14. 1922. 63 — 64. A közölt levélben Anna brandenburgi őrgrófné sógornőjétől, Katalin szász hercegasszonytól Szent Erzsébet poharát, övét és kanalát kéri kölcsön szülése megkönnyítéséhez.) — Kétséget támaszt végül az öv hitelessége tekintetében az is, hogy Ch. Montalembert a tulajdonába került SzentErzsébet-övről olyan leírást ad, amely egyáltalán nem egyeztethető össze a Fr. Bock közölte rajzzal és leírással. Szerinte ugyanis az öv ,,egy bőrszalag, feldíszítve némely helyeken vörös bársonnyal(I)" (i. m. 539.). 4 9 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a csatot is Szicíliában készült darabnak kelljen tartanunk. 5 0 Tóth Z. i. m. 16. 5 1 A csat súlya 43, a szíjvégé 20, a vereteké 3—3 g. Méreteik : a csat hossza 126, a csatfej átmérője 36 mm, a csatlemez mérete: 103x26 mm. A szíjvég hossza 91, szélessége 15—25 mm. A veretek átmérője 26 mm. 5 2 Csupán a lelet fényképét közölte Varjú Elemér a Magvar Művelődéstörténet I. 267. és 276. 5 3 A múzeum Történeti Osztályának irattárában, 136/1931. sz. alatt. A levél kelte: 1931. jún. 3. 5 4 Ez utóbbi a koporsódeszka maradványa lehetett, a koporsó vasalásai közül több megvan a leletben. — Érdemes megjegyezni, hogy a sodronying restaurálása közben a töredékeken nemcsak alul, hanem felül is találtak megrozsdásodott textilmaradványokat. 10*
