Folia archeologica 8.

B. Mikes Katalin: A szob-kolibai X—XI. századi temető

124 B. Mikes Katalin feltételezéssel kell élni, mint a 40. sír gyűrűjénél, vagyis, hogy valószínűleg bizánci import tárgy lehet. A másik csüngő öntött technikával készült, így helyi eredetű is lehet. A temetőről, sajnos, térkép nem maradt, s így az egyes sírok kronológiai helyzetére csak a máshonnan is ismert anyagból következtethetünk, ez pedig a tárgyak hosszú ideig tartó használata miatt nem ad biztos támpontot. Mindezeket összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy a temető legkorábbi sírjai közé a 14. számú tartozott a X. század második feléből. A XI. század első felébe sorolhatjuk valószínűleg a 25. sírt a benne előkerülő nyakperec, a 27. sírt a poncolt díszű gyűrű és karkötő alapján. A 40. sírt a karkötő, a 41. sírt a 40. sírral való kapcsolata és a két sír közelében levő Aba Sámuel éremmel datált sír miatt a század közepére helyezhetnénk. A temető végét valószínűleg a fonott gyűrűk megjelenése és a rombusz átmetszetű huzalból készült hajkarika jelzi. Vagyis a temetőt a X. század utolsó harmadától a XI. század utolsó harmadáig, esetleg végéig terjedőnek határozhatjuk meg. Ezt a temetőt az ún. Belo Brdo-i kultúrába kell sorolni. Ez az elnevezés, ahogy Fehér Géza megállapította, nem helyes, mert nem a Belo Brdo-i temető a legtisztább és legjellemzőbb e kor temetői között,

3

9 azonban kénytelenek vagyunk ezt az elnevezést használni, mert általánosan elterjedt a szakirodalomban. Még nyitott kérdés a Belo Brdo-i kultúra etnikai meghatározása. A külföldi irodalomban újabban magyar és szláv vegyes lakosság hagyatékának tartják és megállapítják, hogy csak a korai fázisában lehet elválasztani a két népet egymástól, amikor fegyverrel és eszközzel, vagyis pogány szokás szerint történő temetkezéseket is találunk. Vána úgy véli, hogy időben követi a tiszta magyar sírokat, amelyek arab és itáliai pénzekkel vannak datálva.

4

0 Ezt a kérdést vizsgálva Fehér Géza további következtetésekre jutott, megállapította, hogy Magyarország területén nemcsak ilyen vegyes jellegű, hanem tiszta szláv temetőket is találunk, még a XI. században is. Ugyanakkor találunk viszonylag késői tiszta magyar temetőket is, szórványosan egy-egy szláv jellegű női sírral. Ilyen például a Csongrád—vendelhalmi temető, vagy itt a Szob—Ipoly menti országút melletti temető. A késői vegyes temetőkben a magyar és szláv anyag szétválasztásához is megadta a lehetőséget a sima hajkarika divaton túlmenő jelentőségének kimutatásával.

4

1 A kérdés ma még vita tárgyát képezheti és természetszerűleg csak a teljes magyarországi anyag összegyűjtése és pontos feldolgozása után dönthető el. A halimba — cseresi temető legrégebbi csoportjában is több hasonló vaskos karika került elő magyar sírokban.

4

2 Ha azonban elfogadjuk kutatási eredményeinek helyességét és annak alapján kíséreljük meg a temető anyagának szétválasztását, akkor azt a megállapítást kell tennünk, hogy a szob—kolibai temető anyagát vegyes magyar—szláv etnikumú népességhez kell kötnünk, annak ellenére, hogy sem fegyver, sem eszköz nem került itt elő. Magyar jellegűnek kell tartanunk a sima hajkarikás sírokat, vagyis a 17. 24. 27. és 34. számú 3

9 Fehér, G., Acta Arch. Hung. 6 (1955) 320. 4

0 Vána, J., i. h. 103-104. 4

1 Fehér Géza, A népvándorláskori steppei népek viseletéről készült kéziratában. 4

2 Török Gyula szíves szóbeli közlése.