Folia archeologica 7.

Király Ferenc: XII. századi pénzek Magyarországon

138 Király Ferenc Összegezve leletünket, a kb. 2000 magyar aprópénzen kívül 710 db nyugati, német pénzt foglal magában ; tulajdonosok és típusok szerint tagolva : Hercegi Püspöki Bajor Összesen Dénárok Esztergom 203 db. 73 db. 28 db. 304 db. NM 39 « 5 « 6 « 50 « NT... 1 « J « - 2. « Magángyűjtemény 4 « 2 « — 6 « Luschin 180 « 91 « 25 « 296 « Bécs 32 « - 32 « Wolf gyűjtemény.... 12 « — — 12 « Graz 3 « — — 3 « München 3 « — — 3 « Fritsch gyűjtemény 2 « — — 2 « Összesen 479 db. 172 db. 59 db. 710 db. Anélkül, hogy részletekbe menően kívánnánk a lelet értékelésével foglalkozni, egy-két összefüggésre, amely magától adódik, fel kívánjuk hívni a figyelmet. Baumgartner tanulmányában, a hercegi veretek kutatása közben, arra a következtetésre jutott, különösen a verdejegyek alakjának és számának alapján, hogy kell még lenni olyan vereteknek, változatoknak, amelyek eddig ismeretlenek és a rendszerből hiányoznak, illetve oda kívánkoznak. Az újonnan feldolgozott anyag egyik eredménye, hogy Baumgartner feltevése helyesnek bizonyult, ugyanis előkerültek olyan változatok, kibocsátások, amelyeket eddig nem ismertek. Ilyenek a 15, 18, 21, 24, 43, 50 és 53-as számúak. Fontos, az átmenet típusainak megállapításánál döntő darabok a 24 és 39 sz. alattiak. (XXXII. t. 13. és 14. ábra.) Ezeknek a hibridszerű daraboknak a hátlapján együtt találjuk a körben pont, és a keresztcsomó jegyeket. Egyéb nem lényeges változatok mellett, új típust, változatot képviselnek még a 71, 76, 78, 80, 85, 88, 90 és 91 sz. alatt ismertetett pénzek. A lelet töredékének feldolgozásánál, annak részletes értékelésével már Luschin és Baumgartner foglalkozott. Mi csak arra térünk ki, amivel tanulmányukban nem értünk egyet, vagy amiről nem írtak semmit sem. Két kérdés tárgyalására kell kitérnünk, illetve feleletet adnunk. Ki és mikor rejthette el az érmeket? Luschin szerint a leletet a második keresztes hadjárat (1147) egy francia vitéze hagyta volna lelőhelyén. Baumgartner az elrejtés idejét 1170-re teszi, abból az elvből kiindulva, hogy St. Veitben a pénzverés Í155-ben már megszűnik, valamint, hogy az egyes érmek általa meghatározott verési idejétől az elrejtésig elszenvedett kopás okozta súlyvesztesége igen nagy. A kincs magyar részét eredményesen nem tudjuk figyelembe venni, még hozzávetőlegesen sem, mert az elrejtésnek Luschin, még inkább Baumgartner szerint II. Géza, vagy III. István korában kellett megtörténnie. Már pedig II. Géza, vagy az utána következő uralkodók egyetlen pénzéről sem tudjuk hogy leletünkben lett volna. Természetesen még az is érthetetlen, hogy az évi pénzbeváltási kötelezettség mellett, hogyan volt lehetséges, hogy II. István és II. Béla pénzei együtt forogtak. Vagy, ha elfogadnánk a magyar darabokat az idő meghatározásánál segítségül, akkor vagy Baumgartner időrendje, vagy Hómané válna kérdésessé. A legdöntőbb ok az anyag felhasználása ellen, hogy az öt ezreléket kitevő ismert darabból nem szabad következtetni az ismeretlen tömegre. így aprópénzeink nem segíthetik elő kérdésünk megoldását.