Folia archeologica 7.

R. Alföldi Mária: Providentia Augusti

Providentia Aiigusti 93 korábban, a III. század utolsó éveiben is feltűnt. A legjelentősebb eltérés a két forma között a tornyok számában van, ez a korábbi típusokon változó, de háromnál sohasem kevesebb, míg a IV. század húszas éveiben mindig kettő, fölötte csillaggal. Nagy Lajos utolsó munkájában e verettípusról a pesti római ellenerőddel kapcsolatosan a következőket írja : »Ezen szarmata vonal megerősítése (t. i. Diocletianus alatt, az Idatius-féle Fasti alapján 294-ben) oly jelentős esemény volt, hogy az ez évi ezüst érmeken is megörökítik. A hátlapon VICTORIAE SARMATICAE körirattal egy vár képét kapjuk, mely így a pesti erődöt is ábrázolhatja jelképesen.«

3

8 Ez azonban csak akkor volna helytálló, ha ez alkalommal, célzatosan készítettek volna el egy táborkapu-ábrázolást, hogy a pillanatnyi uralkodói célkitűzéseket támasszák alá vele. A táborkapus hátlap azonban e formájában nem új keletű, mert Diocletianus pénzverésében szabályos fejlődési sorozat áll előtte és utána. Az első tetrarchia ezüstverését Karl Pink állította össze.

3

9 Az általa adott katalógus és Történeti Múzeum Éremtárának gyűjteményanyaga alapján a kérdéses táborkapus típus kora és használata tekintetében a következő eredményre jutunk. Az I. tetrarchia ezüstverése 293-ban kezdődik. Elsőnek egy áldozati jelenetet vernek ki a pénzeken, amelyeken négy katonaruhás alak egy tripus körül áll, mögötte pedig nagytávlatú városkép körvonalai érzékelhetők.'

10 A táborkapu előtt áldozatot bemutató négy alakban a két augustusi és a két caesart kell látnunk, a típus bizonyára a caesarok 293-ban történt kinevezését ünnepli. Ez a hátlap valamennyi, akkor ezüstökön divó körirattal fut : VICTORIA SARMATICA, PROVIDENTIA AVGG, VIRTVS MILITVM illetve VIRTVS AVGG-szöveggel.

4

1 E nagy távlatos hátlap azonban bizonyos idő múlva elvész, úgyannyira, hogy a III. század utolsó éveiben megszervezett

1

2 Thessalonikában már nem fordul elő. Ügy látszik azonban, hogy ezen az időhatáron belül, főképpen a nyugati verdékben igen népszerű. Róma verdéje a korhoz képest magasabb vésnöki színvonalat képvisel a verőtövek vésésében ; ennek ellenére világosan látszik, hogy mennyire küzdenek a távlatos megoldás-okozta nehézségekkel. Ügy látszik azonban, hogy éppen a császárok személye miatt ragaszkodnak a legtorzabb kivitelű legügyetlenebb ábrázoláson is ehhez az elég nehezen megrajzolható figurához, s ezért nem egyszerűsítik a jelenetet úgy, mint ahogyan annak hátterével teszik. Mert a háttérben látszó nagyjában sokszögű fallal kerített tornyos épületkomplexum távlata hamarosan elvész : a régi, távlatos megoldáshoz ügyetlen formában még a rómavárosi verde ragaszkodik a legjobban. Sisciában és a laposabban dolgozó keleti verdékben jobbára egysíkú kép lesz belőle, alig-alig érzékeltetve a hátsó falat (XXII. t. 6—11.). Karr Pink emlékeztet arra,

4

3 hogy a városkapu-ábrázolás a keleti birodalomrész ún. 3

8 Nagy L.: Az Eskü-téri római etőd, Pest város őse. Budapest 1946,101. A Nagy Lajos által említett és a címképen hozott ezüst itt XXII. t. 17. szám alatt található meg, éremtári példány. U. i. Alföldi A.: Budapest története I, Budapest az ókorban i( Buda pest 1942) 674. 3

9 K• Pink : Die Silberprägung der diokletianischen Tetrarchie. Num. Ztschr. 63, 1930, 10. skk. 4

0 K- Pink: i. m. 11 skk. 4

1 A Victoria Sarinatica jelentkezését alátámasztja az a tény, hogy 293-ban az augustusok harmadízben, a caesarok pedig első ízben viselik a Sarinaticus címet. M. Bemhart : i. tn. 307. skk. 4

2 A. Alföldi : Siscia. Vorarbeiten zu einem Corpus der in Siscia geprägten Römermünzen. Budapest 1931, 9. 4

3 K- Pink : i. m. 13.