Folia archeologica 7.

Sz. Burger Alice: A pomázi római sírkő

A pomázi sírkő 85 A pomázi nagyméretű katonai sírkövet még a római uralom ideje alatt feldarabolták és másodlagosan is felhasználták. A fentiekben ismertetett töredék hátlapján ugyanis egy házaspár fülkébe helyezett derékig ábrázolt képe van kifaragva (XlX.t. 2.) Az igen elmosódott, durva kidolgozás ellenére is kivehetők az alakok. A jobboldalt álló férfi szakálltalan, még kivehető jobb vállán a sagumát összekapcsoló fibula. Balkezében irattekercset tart. A jobbján (baloldalt) álló asszony rómait utánzó, középen elválasztott hajviselettel van megörökítve.

45 Ruházata nem tartozik a bennszülött viseletek közé. A fülkét lezáró két oldaloszlop még kivehető. A kidolgozás durva, esetleg félbemaradt volta, valamint az ábrázolás módja, a haj és ruhaviselet alapján a pomázi sírkőtöredék hátojdalát az i. u. III. századra keltezhetjük. Sz. Burger Alice 4

4 A CIL III 3642 kiegészítésére az irodalomban nem egyszer hivatkoznak : PW—RE. XII 1455. — Nagy L. : MM (1946) 6. — 0. Forni : II regrutamento delle legioni da Augusto a Diocleziano. (Milano 1953) 181. — A II. század elején rekrutált emberanyagot vizsgálva feltűnő, hogy a pomázi sírkő lenne egyedüli példája a Germania Inferiorból való sorozásnak. (Noha jól tudjuk, hogy a leg. II ad. 70-ben néhány hónapig Moguntiacumbantartózkodott.) Feltételezésünk ezzel kapcsolatban a következő : A három generációt feltüntető pomázi sírkőtöredéken a nagyapa Titus még Germania Iníeriorban léphetett be valamely ala kötelékébe, amely csapattal együtt eljutott Pannoniába. Fia — a mi T. Flavius .... kölni polgárunk, apja nyomdokain haladva, azonban polgárjoga birtokában már légióscsapatba lépett be, még hozzá lovaskatonának. Elbocsátása alkalmával missio agrariában részesülhetett és mint kölni polgár telepedett le Pomázon. 4

5 Hasonlóan a következő darabokhoz : Hampel J. : Legr. sirt. 13 t., 64. — A. Schober : (i. m. 355, 179 k. (MNM. Ltsz. —); Bp. R. 7 (1900) 53sz. Aqv. Múz. Ltsz. 183. Bp. R. 7 (1900) 57 sz. Aqv. Múz. Ltsz. 171. Az első Óbudáról, az utóbbi kettő az Eskü-térről került elő; III. századiak.