Folia archeologica 7.

Kalicz Nándor: Adatok a harangalakú edények budapestkörnyéki elterjedéséhez

Harang alakú edények 51 helyek közelében is több helyen megvan a harang alakú edények műveltsége és ez szintén a nagy temetők ellen tanúskodik. Mindezek alapján a harang alakú edények műveltsége véleményünk szerint Budapest környékén is csak lazán elszórt sírokból álló kis temetőkkel és hasonló méretű kis telepekkel jelentkezik, amelyek kisebb-nagyobb térközökkel, de igen sűrűn követték a Duna folyását, mintegy 50—60 km-es távon.

1

8 Budakalászon egy sírgödör alakját figyelhettük meg, mivel csak ez mélyedt az altalajba. A sírgödör annak ellenére, hogy hamvasztásos temetkezést tartalmazott, igen nagy méretű, 220 cm hosszú és 115 cm széles volt. Erre is ismerünk példákat.

1

9 A sírgödör ilyen nagy mérete a temetkezési szokás változásával állhat kapcsolatban, mivel a kis helyigényű hamvasztásos temetkezés részére ásott sírgödör még csontváz részére is elegendő lett volna. E műveltség csontvázas temetkezéseinél megfigyelt sírgödrök mérete ugyanilyen, vagy még kisebb is. A sírgödör irányítása É—D. A harang alakú edényes temetkezéseknél Közép-Európában a legtöbb esetben ezt az irányítást figyelték meg. Ügy látszik tehát, hogy e műveltség hamvasztásos temetkezéseinél is még olyan szabály szerint irányították a sírgödröt, mint a csontvázas temetkezéseknél. Budakalászon a 7. sírból kerültek elő cserepek, amelyek nem tartoztak a mellékletként elhelyezett edényekhez. Ezek két edény összetartozó töredékei voltak. Figyelemre méltó, hogy a cserepek főleg a sírgödör különböző pontjain elhelyezett égett csontok fölött feküdtek. Ezenkívül megvoltak rendszertelenül a sír töltelékföldjében, még a termőrétegben is. Itt kell megemlíteni, hogy a 7. sír kisebb harang alakú edényének — amelyet töredékben találtunk — csupán kétötöd része volt meg. A többi részét már eredetileg sem tették a sírba. Egyes kutatók a sírokban talált összetört edényeket véletlennek tartják és a szándékosságot kizárják.

2

0 Ezt a feltevést cáfolja a 7. sírnál nyert megfigyelés, ahol az edénycserepek szándékos széttörését és a sírban való szétszórását kétségtelenül megfigyelhettük. Amint a hézagos leírásokból kitűnik, a harang alakú edények műveltségének

2

1 és a belőle fejlődő gátai (wieselburgi) műveltségnek

2

2 több temetkezésénél előfordult az edénycserepek szétszórása a sírokban. Ez a jelenség az őskortól egészen napjainkig követhető és igen általános elterjedésű. Nem célom itt, hogy ennek a jelenségnek a magyarázatával foglalkozzam, csupán hivat, kozom az ezzel kapcsolatos irodalomra, amelyből kitűnik az edénytörés, cserép, szórás nagy szerepe a temetkezési szokásokban.

2

3 A cserépszórással kapcsolato

s 1

8 Az eddig ismert legdélibb és legészakibb lelőhely távolsága 55 km. 1

9 J. Palliardi : i. m. 41 skk. : A szórthamvas sír gödre Streliceben 170 cm hosszú és 90 cm széles volt. — K• Schirmeisen : Sudeta 2 (1929) 5 sk.: a 3. hamvasztásos sír 1,5 m hosszú és 1 m széles gödörben volt. 2

0 M. Lien au : Mannus 11/12 (1919-20) 33 sk. - P. Reinecke : WPZ 4 (1917) 83. skk. 2

1 J. Trautwitz—Hellwig : i. m. 103 : Dillingen I —

III. sírból elszórt cserepeket említ. — K. Schirmeisen : Sudeta 2 (1929) 5 sk.: a 2. hamvasztásos sírnál az égett csontokat egy fekete edény néhány összeállíthatatlan töredékével és egy tállal borították be. — Fr. Dvorák : i. m. 45 : Rodin lelőhelyen egy sírt említ tállal és cserepekkel. — KSchirmeisen : Nachrichtenblatt .... (1937) 177 : Zsugorított csontvázas sír fekete tállal, két korsóval, elszórt cserepekkel. — K-Hetzer: Arch. Aust. 4 (1949) 94. sk.: Laa a. d. Thaya 8. sírnál a hamvasztásos temetkezés mellékleteiben az egész edénveken kívül cserepek is voltak. 2

2 K. Willvonseder : MAG 66 (1936) 277 skk : Statzendorf 11. zsugorított csontvázas sírban szabálytalanul elszórt cserepek voltak a sír északi oldalán. — E. Beninger : i. m. 65 skk.: Majdnem minden sírban voltak széttört edénycserepek. A 77. lapon a 15. képen bemutatott edényt is a 6. sírban szétszórt cserepekből állították össze. 2

3 P. Sartori : Das Scherbenmachen. Niederdeutsche Zeitschrift für Volkskunde 10 (1932) 143 skk. 4*