Folia archeologica 7.

Fejős Imre: A Nemzeti Múzeum ábrázolásai

A Nemzeti Múzeum ábrázolásai A XIX. század beköszöntésekor előbb lassan, később a kapitalizmus kibontakozásával mind rohamosabb ütemben Pest, a polgárság és a polgárosodó nemesség jóvoltából nemzeti fővárossá emelkedik, az ipar és kereskedés, a tudomány és művészet végül a politikai élet központjává nő. Párhuzamosan e folyamattal s attól függően, a műlapokról eltünedeznek a heroikus tájképek és helyüket, a polgári életformának megfelelő valóságérzék és a nemzeti öntudat sugalmára, a honi tájak és városok ábrázolásai, a veduták foglalják el. Ezek előbb a dunaparti remek palotasort tükröztetik, majd Pest város belső részeit, a nemzeti büszkeséget sugárzó épületeket. A Nemzeti Múzeum, a reformkor legnagyszerűbb műemléke, ábrázolásainak első csoportja az épület tervezésének és felemelésének egyes állomásait őrizte meg. Nyitánya e daraboknak Falka Sámuel rézmetszete a Hild János tervezte Hatvani-utcai telekre szánt épület homlokfaláról. Fedezet híján és Aman udvari építész véleményére ez a terv szerencsére nem valósult meg, hanem az 1813-ban vásárolt mai telken, a polgári haladás és nemzeti függetlenség sok kérdését felvető 1832/36. országgyűlés bőkezű gondoskodásából Pollack Mihálynak a nemzeti művelődéshez méltó alkotása került kivitelre. Pollack eredeti, 1836. évi tervei közül idehaza teljes sorozat nem maradt fenn. Ismerjük az oszlopcsarnok gondos kidolgozású tervrajzát, amelyen ugyan már a nádor kívánságára a domborműveken változtatásokat hajtott végre, de egyébként az első díszes, görögös felfogást mutatja. Megmaradtak továbbá az előcsarnok és a díszterem metszetrajzai, valamint az oszlopcsarnok, a fő-, oldal- és hátsó homlokzatok kivitelre került tervei. Az 1836-i tervezet teljes sorozatának másolatait Pollack megküldte a bécsi Képzőművészeti Akadémiának az attól kapott diploma megköszönésekor. E sorozatot Zádor Anna fedezte fel, közölte is az 1836-i terv látképét.

1 Majdnem egyidejűleg az alapásás 1837. július 23-i megkezdésével Vasquez Tájleírásainak finomrajzú szegély-képén (Lili. t. 1.) a nyilvánosság elé került az első tervezet látképe, majd pedig 1840-ben Johann Aminger ismeretlen rendeltetésű szépiája örökítette azt meg. Vasquez és Aminger műve egyaránt a bécsi sorozatban fennmaradt perspektívát, illetve annak a nádorhoz benyújtott 1836-i ősképét követi. Aminger nagyméretű rajza lelkiismeretes pontosságú másolat, amely a bécsi hiteles látképpel a legkisebb részletekbe menően azonos az épület ábrázolásában ; megtartja a felvétel látszögét, az árnyékvetést, sőt a mellékalakok és az ideális növényzeti háttér egyes csoportjait is. Ezeknek — nemkülönben az épület végleges kivitelezését nyomon követő többi grafikai 1 Zádor, A. : A Nemzeti Múzeum. (Bpest 1953) 11.; Ua. S zabad Művészet 1952. nov.