Folia archeologica 7.

Mihalik Sándor: A városlődi régi kerámia

A városlöili régi kerámia 203 wald Ignátz, Obe Albert és Rettich János voltak. Grünwald egyúttal mint égető is működött.

2

8 Ez időtájban említik Vesterkom Antalt is. Kislődi születésű, a városlődi porcelángyárnál dolgozik, mint földásó ; Városlődön óhajt megtelepedni. Ezzel kapcsolatban a püspökség gazdasági szervei elrendelik, hogy »Mindazok, a kik Kislődi Ispányi Járásban szolgálat nélkül találtattnak (ha egyebberint rossz tetteik nincsenek) és már feleségesek, Írattassanak öszve és mint házatlan zsellérekre 12 napi szolgálat rovattasson,«

2

9 A kislődi Kun János féltelkes jobbágyot pedig, akinek a porcelángyárhoz fahordás közben az ökre elesett s lába tört, a püspök a Koller alapítványból 15 forinttal kártalanítja.

3

0 Elrendelik a városlődi gyár udvarának »a jobbágy fundustoli el különözé:sé«-t 1847 április végén ; elkésve, »a kellő és a rendes időn túl.« Intézkednek, hogy »az Uraságnak legkissebb kára nélkül, akár a felső, akár az alsó erdőbeni vágásokban található haszontalan rekettye, fűz és nyirfa, úgy más egyébb haszonvehetetlen fa neműekből ki szemelve — de csak egyedül a gyárhoz, és semmi szín alatt más épületekhez, — az ottani gyepükben is található veszőt,« a városlődi erdőtiszt előbb »mutassa ki« s azután »vágattassa meg az érdeklett szükségre.«

3

1 Elkerülhetetlenné vált a gyár kemencéinek megabroncsolása is. Miután »StingI Wince gyámok« erősen állította, hogy a tervbe vett 2 abroncs költsége a 250 vforintot nem haladja túl, jelenlétében két nap alatt el is készülnek, még magával is hozza őket, engedélyt kapott az abroncsoltatásra. Ámde StingI »üressen jővén vissza, azon hírrel, miszerint a kérdéses két abronts tán 500 forintba is kerülne, s azok hetek múlva készülendnének el, ígéretében megcsalatkozván« az abroncsok elkészítésének az illetékesek most már »tökéletesen« ellene mondtak annyival is inkább, mert »az Uraság minden órán akarja használtattni a kemencét«. Elrendelik, hogy StingI azonnal induljon útnak, az abroncsok megcsináltatásáról mondjon lé s a foglalót is hozza el. Pápáig kocsit bocsátanak rendelkezésére s ezután majd, adandó alkalommal menjen el oda, ahol a pénzt letette. A veszprémi püspökség főigazgatósági rendelete egyúttal leszögezi, hogy »a mi a kementze megabroncsolását illeti, arra gondom leend«.

3

2 Ügy látszik, ez az ügy volt egyúttal a hattyúdala is Stinglnek, mert nevére mindezideig többé nem sikerült újból rábukkannunk. Az 1847 augusztus 25-i főigazgatósági ülésen »Bejelöltetik Schönvalder Vilmos, Városlődi Porczellán gyár művezetőnek, és festésznek«. Augusztus 1-től visszamenőleg járó évenkénti készpénz, gabona és egyéb járandóságát a következőkben szabják meg: Kész pénz 350 v. forint, 12 pozsonyi mérő Búza, 30 pozsonyi mérő Rozs és 8 pozsonyi mérő Árpa, 40 lat só, 8 akó bor, 8 öli durungfa, 1 szekér sarjú és 1 szekér tavaszi szalma, két hold tavaszi föld.

3

3 2

8 A veszpr. piisp. gazd. lvtárában az 1847. évi főigazgatósági rendeletek között (Febr. 3. — 81,sz.). Az intézkedés szerint »a városlődi porczellán gyárban működő gyáros legények« január és február havára fizetésűi a következőt kapják : Sessin 75 v. frtot, Herlitska és Sermin egyenkint 35, Grünwald 25, Obe és Rettich pedig fejenkint 25 forintot. 2

9 1847 jan. 7-én kelt 20. számú főigazgatói rendelet. 3

0 Ugyanaznap kelt, 53. számú főig. r. 3

1 Az 1847 ápr. 22-én kelt 282. számú főig. r. 3

2 1847 május 8-án, 318. szám alatt. 3

3 Az 1847 aug. 25-én kelt 542-es számú főigazgatói rendelet. Schönwalder később a pápai gyárba került s mint »porcellán gyárbeli föstész« 1862 első napjaiban, 62 éves korában tüdővészben elhúnyt.