Folia archeologica 7.

Mihalik Sándor: A városlődi régi kerámia

A városlődi régi kerámia 21t öt éve gyártott már kőedényt s még mindig megtörténhetett, hogy két égetés anyaga veszendőbe ment. Holicsot kivéve, ekkor már éppen negyedszázad óta gyártanak kőedényt szerte az országban. Űjítások, tökéletesítések és korszerű találmányok folytonos alkalmazásával lehetett csak versenyben maradni ebben az erős sodrású szakmai világban. Számottevő munkasereg alakult és fejlődött. StingI nem tudott lépést tartani velük, messze elmaradt mögöttük. Tatán még mindig Holies a példaképe. Nem érzi, nem veszi észre, hogy annak az ideje régen lejárt s végleges beszüntetése is csupán napok kérdése immár. Társa, Fischer, a fürgébb. Az üzletember éles szimatával felismervén a helyzetet, utat keres és talál a pápai kőedénygyárat korszerűsítő Windschügel Antalhoz, egyességre lép vele s ezzel megadja a tatai gyár fejlődésének biztosítékát és szilárd alapját. A csalódott Fischer Stingltől mindenáron szabadulni igyekszik. Bepanaszolja, hogy »ellene patvarkodik s most már készakarva őtet rontani törekedik, sőt nyilvánságosan erőszakoskodással munkáiba akadályoztatja.« Hiába panaszkodik StingI is, — az uradalom 1824 november 6-án a fiskálisnak mégis azt az utasítást adja, hogy »StingI Vincét erőszakoskodásokkal tiltsa el áristommal teendő büntetés fenyegetése alatt.« StingI helyzete ezzel végleg reménytelenné vált. Hátrálni kényszerült s öt évi kőedénygyártási munkálkodás után, fivérével együtt, szegényen távozott Tatáról. II. Stinglnek néhány évig nyoma vész. 1828-ban Herenden bukkan elő, ahová azonban jóval előbb érkezhetett, mert herendi kőedénygyártási kísérletezésein már túl van. Sőt olyan sikerei vannak, hogy műhelyét nagyobb kiterjedésű gyárrá óhajtja kifejleszteni és alkalmasabb helyre áttelepíteni. Figyelme a Veszprémből Pápára és Devecserbe vezető országút mellett fekvő, akkor még Herenddel nyugati irányban szomszédos Városlődre terelődött. Az ott bányászott fehérmurvát, fehéragyagot a pápai kőedénygyár ekkor már ugyanis több mint tíz éve igen értékesen használta fel edények készítésére.

5 De Városlőd más előnyökkel is rendelkezett. Czerhák János jegyző 1864 április 4-én kelt jelentésében a következő képet adja : »A falut minden oldalról magas hegyek környezik. Földje hegyes, völgyes, néhol igen nagy víz mosásos s csekély részt kivéve igen terméketlen. Lakosai németek lévén, határukat 18 dűlőre oszták fel. A harmadik Schlosgrund, hallomás szerint e helyen állott volna Herend vár, de mai napig egy romlott kútnál mást látni nem lehet, monda szerint e kútba ez előtt mintegy száz évvel ifjoncok járván fontos irományokat találtak, de ők mint a féle Németek az olvasást nem értvén (hihetőleg deák volt) elégették.« »A szántóföldek közt rét s a rét között szántóföldek léteznek és úgy szólván ezek végein majd minden hol erdők.«

6 6 Egv anyagszerződés szövege a veszprémi püspökség gazdasági levéltárában is fennmaradt. Az 1818 április 13-án Veszprémben kötött contractus alapján 90 forint évi díj lefizetése ellenében Winter Mátyás pápai »porcellán fabrikáns« jogot szerzett arra, hogy a kislődi »Hotter«-en 1818 január 1-től 1820 december végéig fehér földet bányásszon. — A továbbiakra vonatkozólag is itt jegyezzük meg, hogy a veszprémi püspökség levéltárában fennmaradt adatok kikeresésében Pfeiffer János kanonok végzett igen hasznos és eredményes kutatásokat. ' Pesty F.: Helységnévtára. LX. (Veszprém vármegye) 491. (Az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában.) 14*