Folia archeologica 7.
Huszár Lajos: Nyáry Pál emlékérme
N'y úr y Pál emlékérme 187 Ilyen mindjárt Mihály havasalföldi vajda tízdukátos emlékpénze. Előlapon a vajda szembenéző mellképe »Michael Valachiae Transalpinae Vaivoda Sacrae Caesareae Regiae Maiestatis Consiliarius per Transylvaniam Locumtenens eis Transylvaniam partiumque ei subjectarum Exercitus generalis Capitaneus« (feloldott) körirattal, amelynek fele azonban átmegy hátlap köriratába. A hátlap éremmezejét csak felirat tölti ki : »A Deo vigilantia virtute et armis victoriam nactus 1600« (L. t. I). 1 3 Mihály vajda (1549-1601) Rudolf bíztatására 1599. október 17-én tört be Erdélybe. Fellázította a székelyeket, Báthori András ellen és Szeben alá vonult, ahol október 28-án zajlott le a schellenbergi csata. Ez Erdély pusztulását jelentette. Rettenetes nyomorúság következett egész Erdélyre, míg végül a nemesség összefogott és 1600. szeptember 18-án a miriszlói ütközetben legyőzte Mihályt. Minthogy az erdélyiek 1603. február 3-án Báthori Zsigmondot választották fejedelemmé, Mihály vajda megint szerephez jutott és 80 000 forint császári segéllyel Basta generálishoz csatlakozott. Augusztus 3-án Báthorit leverték ugyan Nagygoroszló mellett, de a két vezér rövid ideig fért meg egymással, végül is Basta 1603. augusztus 19-én Tordán megölette Mihály vajdát. Farkas Sándor közlése szerint a schellenbergi csata után a zsákmányból és a városok hozzájárulásából jutott a vajda nemesfémhez. Miután a török felé hűbéri adót kellett fizetnie, ezért verette volna 1600. januárjában a szóbanforgó pénzfajt. A kivert mennyiségből visszatartott volna magának bizonyos mennyiségű aranyveretet, amelyet hívei között osztogatott. 1 4 Bármiképpen álljon is a kérdésnek ez a része, annyi bizonyos, hogy az érem 1600-as évszámot visel, és úgy jellegénél, mint stílusánál fogva, teljesen beleilleszkedik az egykorú erdélyi pénzek sorába. A rendes forgalmi pénzek pénzlába szerint 10 dukát súlyban vert érem ez, díszesebb kivitele miatt mégis inkább emlékérem jellegű. Tehát szerves része azon — emlékpénzeknek tekinthető, — erdélyi éremsorozatnak, amely a fejedelemség pénzverésében annyira jellegzetes, viszont az egyetemes éremművészetben eléggé magábanálló jelenség. Ezek a díszesebb veretű pénzek (emlékpénzek) jelentik a fejedelmek emlékérmeit és ezért kevés aránylag az általános értelemben vett emlékérem az erdélyi fejedelmek éremsorozatában. Mindenesetre az érem erdélyi munka és valószínűleg szebeni veret. Erre a következtetésre jut Farkas Sándor is. A történeti események világánál is ez a logikus elgondolás. A schellenbergi csata után nyilván a közellevő jól berendezett szebeni pénzverdét használta fel a vajda éremveretésre, és jogosan tételezhető fel, hogy az ezidőtájt itt működő NW mester véste a verőtövek bélyegeit. Stílusban jól beleillik a jelzett művek sorába, viszont a jelzés hiánya nem feltűnő, mert az erdélyi pénzeken néhány igen ritka kivételt nem tekintve, nem szokott mesterjegy lenni. 1 5 1 3 Éremtár arany, 40 tnm, 33,86 g. — Réseli : i. m. 25. A felirat feloldása a Tört. Tár. (1894) 175 (Veress) alapján. 1 4 A. de Farkas : Medaliile lui Mihai Viteazul. (Aiud 1940) 14. 1 5 Mihály vajda érmei egyébként igen ritkák. Inkább azok a hamisítványok kerülnek forgalomba, melyeket Karl Wilhelm Becker, a hírhedt hamisító készített 1825-ben Fejérváry Gábor a maga korában ismert műgyűjtő' megrendelésére. Becker 10 és 5 dukát súlyú érmeket kétféle nagyságú veró'tó'vel készített. Eredeti ötdukátos érem nincs is. Feltétlenül valódi a bécsi példány, melyet talán még Rudolf császár kaphatott Mihály vajdától. Valódinak látszik a budapesti példány is, mely Dobóczky Ignác gyűjteményéből származik, noha Farkas Sándor ennek eredeti voltát kétségbe vonja. Összevetve azonban a bécsi példánnyal, a legkisebb részletig azonosaz egyezés, még a verési hibák tekintetében is. Csak a budapesti példány kopottabb,
