Folia archeologica 7.

V. lumber Mária: Renaissance csipke

Renaissance csipke 179 majdnem kör alakú teret vékony, hajlós ágakon kisebb levelek, kis virágok, kis bogyós ágak töltik ki. Ellenkező oldalra, majdnem az ág tövétől vékony száron nagy hármas levél nő ki. A nagy S alakú indából kinövő visszahajló ág végét emberi félalak fogja a kezében. Ez a félalak a másik kezével a teste előtt átnyúlva a virágok felé mutat. Teste szembefordul, feje pedig a virágok felé oldalra tekint. Szeme kiemelkedő keretben egy szem fekete gyöngy. Haját egymás mellé sorakozó tekercsek alkotják. A mustrakönyvekből, különösen Cesare Vecellio Corona-jából ismert nereida és triton ábrázolásoktól eltérően a félalak fel van öltöztetve. A ruha nyakkivágása ék alakú, keskeny övvel összeszorított dereka karcsú. Hosszú, szűk ujja fölött a vállon rövid, buggyos, hasítékokkal díszített felső ujja van. Csuklóján kézelő. A félalak alatt szinte a derekából kinőve három leveles ág tölti ki a teret. Kettő a keskeny övből vízszintesen indul és fölfelé hajlik, a harmadik az öv közepétől lefelé tart. A leveles ágak alatt, a félalak derekánál végződik a nagy S alakú inda kiszélesedő résszel. Ugyaninnen indul s az előbbivel ellentétes irányba tart egy nagy, széles, a végénél elvékonyodó és tekervényesen visszakanyarodó levél, esetleg halfarok. Ezután következik a mustra másik középpontja, a kiterjesztett szárnyú madár — sas — alakja. Lábával a nagy levél, vagy halfarok visszakanyarodó végén áll. Teste domborúan alátöltött, nyaka vékony, fejét oldalra fordítja, nagy csőre nyitva van, szeme egy szem fekete gyöngy. Fején és nyakán félkörű pikókból bóbita húzódik. Kiterjesztett szárnyának tollait nyolcas alakban átfont pálcák alkotják. A madáralak után ellentetten ismétlődik a minta. Az indás, alakos mustra nem függ össze szervesen a négyzetes alappal. A mintát rávarrták az alapra, rajzában azonban az alap pálcái nem vesznek részt. A kígyózó, lendületes mintát zavarják az alakok, virágok közül kilátszó merev tagok. A fent leírt csipke alapja punto tagliato. Vászonkötésű lenszövetből az alapnégyzet nagyságának megfelelő számú szálat húztak és vágtak ki a lánc és vetülékfonálból egyaránt. A szélen levő apró kockás áttört sorok közül a két belsőn tisztán látszik a finom vékony lenszövet vászonkötéses felülete. Ebben a két sorban az alapszövet szálai elég ritkán vannak a hímzőfonállal átsodorva és az öltések között jól látszanak. Szintén látszik az alapszövet a kockák kereszteződésénél, ahol kis négyzet marad szabadon, mert a négyzet alakú üres rész oldalait képező szálakat a hímzőfonállal nyolcas alakban átfonták, azonban a találkozásuknál levő szövetnégyszögöcskéket szabadon hagyták. A csipke felső szélét hurkolt lyuksor fejezi be. Az indás, virágos, alakos mintát punto in aria módon varrták. Ennek a csipkének készítési módja a következő : a mintát pergamenre rajzolják, alá vászonrétegeket varrnak. A minta körvonalaira kétsoros vagy négyszeres fonalat fektetnek és vékony fonállal a varrógép alsó szálának megfelelő huroköltésekkel rögzítik le. Azaz a vékony fonállal felöltenek a körvonal vastag fonala alatt s azt átfogva ugyanazon a lyukon öltenek vissza, vigyázva, hogy a rajz fonalába ne öltsenek. Az ezekkel a rajzos fonalakkal körülvett mintaelemeket töltik ki azután a varrott csipke alapját és lényegét képező huroköltéssel. Egyszerű huroköltéssel varrták a korai, XVI. századi és XVII. század eleji csipkék mintáját. Sűrű, tömött felületet ad ez az öltésfajta, szinte az igen sűrű vászonkötéses szövésre emlékeztet (25. ábra). A huroköltéses kitöltést a mintaelem egyik végén kezdik, a körvonal fonalát átfogó huroköltés sorral, balrói jobbfelé haladva. A sor végére érve a kontúrfonálhoz rögzítik az utolsó huroköltést és a szálat visszavezetik ismét a mintaelem bal oldalára a már elkészült huroköltéssor mentén. Balról indulnak ismét a következő sorral, az előző sor 12*