Folia archeologica 7.
Kalmár János: A topor
A topor 171 A XVII. század folyamáról a Történeti Múzeum Fegyvertára öt toport őriz, tehát e tekintetben is gazdagnak mondható. A század dereka utáni példányok bárdlapjai mindinkább elveszítik harci jellegüket, élük gyakran cikornyás vonalvezetésűvé válik, alig akad közöttük balta alkatú. Vizsgáljuk meg az ebbe a csoportba tartozó példányokat és vessük egybe megfelelőikkei. A milleneumi-kiállításon szerepelt a körmendi Batthyány-gyűjteményből származó példány, hossza : 655 mm, a cső hossza 430 mm, űrmérete : 10 mm. Bárdlapja aláhajló, éle erősén ívelt, foka négy saroktüskévé alakított, egy középső gömbösvégű tüskével. Ezt a fokkiképzést Szendrei művében liliom alakúnak írja le. 2 7 A bárdlapon lovas alakok képe van kivésve. Hasonló külsejű a Berthold-gyűjtemény példánya, amelyet a kölni Heberle-árverési jegyzék közölt. Hossza : 720 mm. A XVII. század közepéről származik, foka liliom alakú. Az ebbe a csoportba tartozó későbbi példányoknál a bárdlap alsó csúcsának mindinkább való megnyújtását, majd végül kacskaringós kiképzését figyelhetjük meg. Koruk a XVII. század második felére, végére tehető. Ilyen kialakítású Fegyvertárunk egyik darabja, amelynek a hossza : 830 mm, a cső hossza : 515 mm, űrmérete : 12 mm (XLV. t. 3.). Ennél már a bárdlap anyaga is megváltozik, már nem vas, hanem öntött bronz. Foka az e korban használt fokosbalta fokához hasonló, már elüt a rendszeres toporfok kiképzéstől. A XVII —XVIII. század fordulójára tehető toporpéldányok bárdlapjait vésett katona-alakokkal díszítették, mint ahogyan azt a Batthyány-gyűjtemény toporján láttuk. Fokuk alakításában is változást figyelhetünk meg, az ún. liliom alakú fok, már csak érzékeltetve van. A négy saroktüske nem válik külön egymástól. Korban a század végére helyezhető a bécsi Dorotheum árverésén szereplő topor. Magyar szabású bárdlapja alsó szintjén kacskaringós kiképzést figyelhetünk meg. Itt már csökken a nyél díszítése, a csont és gyöngyház berakás. A XVII. század derekáról származó toporok között találunk hármas rendeltetésű példányokat is, a baltán, puskán kívül a nyél hátsó végébe kihúzható tőr is van rejtve. Fegyvertárunk tőrös toporjának hossza : 655 mm, a cső hossza : 410 mm, űrmérete : 8 mm (XLV. t. 4.). A debreceni Déri-Múzeum toporjának bárdlapjára sisakos katonafejeket véstek. A nyél hátsó végében négyélű tőr van elrejtve. A XVII. század második felében készült. Ennél a cső meghosszabbítását,'illetve a tőr nyelének megrövidülését figyelhetjük meg 2 9 (XLV. t. 5.). Hasonló topor a müncheni Kuppelmayr-gyűjteményből az 1640—1680 évek közötti időből származik. 3 0 A Zschille-gyűjtemény példánya korban ugyancsak a XVII. század derekára keltezhető. Nyele csont-berakásos, vadászjelenetes díszítésű. Parancsnoki bot lehetett. Aláhajló bárdlapja áttört művű, nyele alsó végén koptató vastüskét találunk, így járásnál botként is használható. 3 1 Ismerünk ebből a korból fokosbaltafej helyett csákányfokos fejű toporokat is. Fegyvertárunk példányának hossza : 880 mm, a cső hossza 590 mm, űrmérete : 14 mm. Nyelének csupán a hátsó vége díszített (XLV. t. 6.). 2 7 Szendrei J. : Magyar Hadtörténeti emlékek i. in. 381. 2 8 Kunst und Waffensammlung Fr. R. v. Berthold. Árverési katalógus. (Köln 1898) 23. 200. sz. 2 9 Déri F. : A debreceni Déri Múzeum gyűjteményeinek leírása, (Debrecen 1922) 143. 3 0 Waffensammlung Kuppelmayr, i. m. XVIII. 386. sz. 3 1 R. Forrer : Die Waffensammlung R. Zschille i. m. 216. 1050. sz.
