Folia archeologica 7.
Anda Tibor: Régi magyar szemüveg
Régi magyar szemüveg 151 szemben, hogy rugalmassága folytán megmarad az orrháton. Ti. az eddig tárgyalt szemüvegek nem is voltak a szó igazi értelmében szemüvegek, hanem olvasó üvegek, (Leseglas), amit gazdájuk a két ujja közé befogva tartott a szem elé, attól bizonyos távolságra, hogy a lencse domborúságát egyéni adottságai szerint a legelőnyösebben kihasználja. A korabeli ábrázolásokon mindig így szerepel a szemüveg, kézben tartva s nem az orrháton. Ez a gyakorlatinak nem nevezhető használati mód még igen sokáig megmarad, XVIII. századbeli ábrázolásokon is gyakori. 3 A bőrszemüveg, anyagának természeténél fogva rövid idő alatt kiszorul a használatból, bizonyos fokon túl már elveszíti rugalmasságát, törik. A rugalmas szemüveggel nem bírja a versenyt. Ez az éles időbeli elhatárolás számunkra igen előnyös szemüvegünk korának a meghatározásában, nem is szólva hogy a táblakép keletkezési kora fedi a bőrszemüvegről szóló ismereteinket. A liptószentandrási szemüveg kerete is bőrből készült ; anyaga mint mikroszkópos vizsgálattal is jól kivehető, cserzett marhabőr. Eltérőleg az eddig ismert szemüvegektől, ezen jól felismerhető szabad szemmel is a fekete lakkozás nyoma, ez legjobban a kengyelen maradt meg. Első pillantásra megkap a szemüveg kecses, művészi érzékkel kiformált, arányos alakja. Észrevehetően kisebb a ma használt szemüvegeknél. Állapota a lehető legjobb. Alig képzelhető el szárazabb és egyenletesebb hőmérsékletű, biztosabb környezet, mint egy templomi táblakép két lemeze közti rés, amit a bekeretezés, foglalat azonfelül még majdnem légmentesen le is zár. A szemüveg bőranyaga nem törik, sőt eredeti rugalmasságát is megőrizte. A keret egész hossza 94 mm. Az egyes lencsék foglalatai 3,5 mm szélesek, a kengyel alatt egymástól való iegkisebb távolságuk, ami az orrhátra való felfekvésnek számítható, 14 mm. A foglalatok belső átmérője 33 mm, a külső pedig 40 mm. A szembogarak egymástól való távolsága 54 mm. Ez a távolság a szemüveg látszatra kicsiny volta ellenére, a szokványos mai távolságnál nem kisebb. A két lencsefoglalatot finom ívben hajló 8 mm széles kengyel fogja fent össze. A foglalatokba való átmenetnél a kengyel két gyöngyszerű képlettel van megerősítve, ami nemcsak hogy formailag emeli a szemüveg alakját, hanem nagymértékben erősíti az átmenet mentén. A keret vastagsága 3,5 és 4,5 mm között váltakozik. A széleken 3,5 mm, a kengyelnél már 4,5 mm. Nyilvánvaló, hogy azt a bőrlemezt, melyből kivágták azután a keretet, úgy készítették elő, hogy a legkisebb megterhelésnek kitett részeken legyen a legvékonyabb, s a legvastagabb ott, a kengyel tövénél s magában a kengyelben, ahol a legnagyobb ellenállást kell kifejtenie káros erőbehatásokkal szemben. A foglalatok belső felületén a lencsék befogadására szolgáló barázdák futnak. Hasonló díszítő célzatú bevágások láthatók körben a foglalatok elülső felszínén. A kengyelen, mivel az kiszélesedik a foglalatokhoz viszonyítva, a díszítő bevágás kettős. A kengyel közepén szabad szemmel is jól kivehetően mesterjegynek szánt »A« betű látszik, a két tövénél pedig már sokkal nehezebben kivehető oroszlán vagy párducszerű állat stilizált alakja. 4 Sajnos, összehasonlító adatok hiányában közelebbi következtetéseket nem vonhatunk le. 3 Nogari (1699-1763) és S. Köninck (1619- 1688) képein például (Kgl. Galerie Drezda4 Az oroszlán, vagy párduc igen gyakori címerállat, főleg német címerpajzsokban. Épp azért merészség lenne pl. azt állítani, hogy mondjuk Hessenben készült a szemüvegünk, mert Hessennek is ágaskodó oroszlán van a címerében.
