Folia archeologica 7.

Király Ferenc: XII. századi pénzek Magyarországon

128 Király Ferenc időrendjét. így teljesen figyelmen kívül hagyta a lelet magyar és bajor anyagát. Ránk nézve, munkája legnagyobb jelentősége abban rejlik, hogy hangyaszorgalommal felkutatta, feldolgozta a külföldi múzeumokba és magánosokhoz került, az esztergomi leletből származó darabokat. Baumgartner németnyelvű munkájában ismételten foglalkozott a Nemzeti Múzeum Éremtárában levő darabokkal is. Az ő adatai is kívánni valót hagynak maguk után. Az esztergomi lelet nem ismételt, hanem teljes feldolgozását az tette időszerűvé, hogy 1954. év folyamán a Luschin által meg nem nevezett tulajdonos jogutódja, a lelet nála levő tekintélyes részét, 305 darabot felajánlotta az esztergomi Balassa Bálint Múzeumnak megvétel céljából. A múzeum az anyagot a Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum Éremtárába küldte feldolgozás és szakvélemény-adás céljából. A meghatározott anyag az Éremtár javaslata alapján véglegesen az esztergomi múzeum tulajdonába került. Leletünk teljes, összefoglaló ismertetése így az eddig ismert darabokon kívül magába foglalja és közli, mint új anyagot az esztergomi múzeum előbbiekben jelzett példányait. Dolgozatunk felöleli a Nemzeti Múzeum Éremtára azon darabjait is, amelyek eddig nem kerültek nyilvánosság elé, de kétségtelenül leletünkből származnak. A Numizmatikai Társulatnál és a magángyűjteményekben levő, eddig közöletlen darabok feldolgozásával is arra törekedtünk, hogy a teljes anyag ismertetését adjuk. A következőkben nem egyes csoportokat, részeket, hanem a teljes esztergomi leletet ismertetjük összefoglalóan, a fenti adatok és anyag birtokában. A leletben első tekintetre is három, egymástól elütő, különböző súlyú és formájú pénzt különböztethetünk meg. Van benne magyar, úgynevezett korafriesachi és bajor-osztrák dénár. Anyagunkat is ennek figyelembevételével csoportosítottuk. A. Ide a XII. század első felének, az ún. aprópénzek korának magyar dénárait osztottuk be. B. Alatt találjuk két nevezetes, a középkorban gazdaságilag igen jelentős karinthiai pénzverde termékeinek leírását, aszerint, hogy a darabok a karinthiai hercegek St. Veit-i műhelyéből kerültek-e ki (I.), vagy a salzburgi érsek joghatósága alatt álló Friesach (II.) egyházi veretei-e. Az anyag feldolgozásánál, Baumgartner eredményeinek figyelembevételével, általánosságban módszerét alkalmaztuk. Végül a C. rész a bajor-osztrák széles dénárok típus, vagy változat szerinti leírását foglalja magában. Feldolgozás közben az előlap E és hátlap H leírásán kívül jeleztük a múzeumokat, egyéb gyűjteményeket és magánosokat is, hogy az egyes darabok jelenleg hol és kinek a tulajdonában vannak. Ahol csak erre lehetőség kínálkozott, közöltük a súlyadatokat is. Magunk végeztük el az esztergomi múzeum, a Nemzeti Múzeum Éremtára, a Magyar Numizmatikai Társulat és a magángyűjtemények darabjainak mérését. Éremleírásoknál a következő rövidítéseket használtuk : — melyek vagy az egyes intézmények, vagy magánosok tulajdonát is jelentik, vagy hivatkozás az egyes munkákra, ahol az illető darabbal már foglalkoztak — Esztergom. Balassa Bálint Múzeum. Esztergom. NM. Magyar Nemzeti Múzeum, Országos Történeti Múzeum Éremtára. NT. Magyar Régészeti Művészettörténeti és Éremtani Társulat Éremtani Szakosztálya. (Korábban Magyar Numizmatikai Társulat.)