Folia archeologica 7.
Lenkei Mária: Három későrómai, ún. moesiai ezüsttál a Nemzeti Múzeumban
106 Lenkei Mária Astragalos peremmel találkozunk a trapraini kincs két táltöredékén. A széles peremeken még más díszítések is vannak, amelyek technikájukban a másik két moesiai tálhoz kapcsolják.' 2 8 Hasonló pereme van egy caubuaci kis ezüsttálkának is. Az astragaloson belül fríz vonul végig. (14. ábra, c) Közepe sima, dísztelen. 2 9 Díszítésben rokon emlékcsoportból Való egy márvány asztallap Csopakról. Itt mindez nagyobban van kifaragva, az astragalos perem s a fríz. Thomas Edit munkájában 3 0 még sok ilyen ezzel azonos peremdíszü márványtál szerepel, amelyek mind a IV. sz-ban készültek. Ezekből arra következtethetünk, hogy ez a díszítésmód fémen, sőt ezüstön keletkezhetett a II—III. sz.-ban s a keresztény egyházművészet a IV. sz.-ban átvette s áldozati asztallapjain alkalmazta. Időben későbbi leletnek mutatkozik a conçesti kincs egyik tálcája. Peremét szintén astragalos szegélyezi. 3 1 A tál legközelebbi párhuzamai, mint láttuk, a II. —III. sz.-ból valók azonban azáltal, hogy későbbi párhuzamok is vannak, feltételezhetjük, hogy ez a darab a III. sz.-ban készülhetett. A szalagdíszes tál párhuzamai több csoportra oszlanak. Egyik rész a peremdíszítéshez csatlakozik, másik az embléma szerkezetéhez, a harmadik csoport az embléma részletdíszeit foglalja magában. Mint láttuk, az astragalos perem megvan a chaource-i kincs öt darabján, 32 valamint a chatuzangei kincs svasztikával díszített tálján is. 3 3 A chaource-i kincs keltezése alapján (III. sz.) indokolt Curle azon megállapítása, hogy a trapraini kincsben talált töredékek, 3 1 melyeken ugyancsak astragalos perem van, korábbiak, mint a kincs zöme. (IV. sz.) A mildenhalli lelet egyik darabján szintén előfordul ez a díszítés. A csopaki márvány asztallapot s a caubiaci kis ezüsttálkát is astragalos szegélyezi. 3 5 Az embléma szerkezetéhez hasonlót látunk a conçesti kincs tálcáján. Közepén ennek is rozetta van s ekörül helyezkednek el szinte a szalagra felfűzve a kis levelekkel díszített körök. Szélén szintén astragalos díszítés van. Maculevics szerint ez a nagy ezüsttál átmenetet képez a későrómai és byzánci ezüstművesség között és 400-ra teszi késziilési idejét. Azonban Zahn 3 7 és Poglayen-Neuwall 38 azt mondják, hogy korábban, a IV. sz-ban készült. Szintén IV. sz.-iak a britanniai appleshavv-i ezüsttálak, melyeknek közepén az emblémák hasonló szerkezetűek a moesiaival. Közepükön rozetták vannak s ekörül szalagfonatok alkotják az erősen mértani jellegű díszítést. Constantinus érmek határozzák meg a lelet korát. 3 9 Mértani elrendezés és rozetta dísz található a sacrau-i, szalacskai övvereteken is, melyeket Hekler 4 0 az ún. budaújlakiakkal hoz kapcsolatba. 2 8 A. Curie : i. m. 37, 29 t., 56, 24 t. 2 9 BMC Silver 37, 12 t. 139. sz. 3 0 FA 6 (1954) 74 skk. 3 1 L. Matzulewitscli : i. m. 123. 3 2 L. 25. jegyzet. 3 3 L. 26. jegyzet. 3 4 L. 28. jegyzet. 3 5 L. 9. és 30. jegyzet. 3 61.. 31. jegyzet. 3 7 R. Zahn : Silberteller von Hassleben und Angst. (Römisch Germanische Forschungen 7. Berlin 1933/76. 3 8 L. 6. jegyzet. 3 9 H. Read: Archeologia 56/1 (1898) 7. 4( 1 Hekler A. : Arch. Ért. 30 (1910) 242. A pasaréti Drasche-téglagyári leletet eddig az irodalomban tévesen Budaújlakinak nevezték, tényleges lelhelyét legújabban Radnóti Aladár határozta meg. (Vö. Budapest Műemlékei I. 1955. 28.)
