Folia archeologica 7.

Lenkei Mária: Három későrómai, ún. moesiai ezüsttál a Nemzeti Múzeumban

Három moesiai ezüsttál 99 A tálak párhuzamai mind nagyobb kincsleletekböl származnak, tehát az is feltehető, hogy ezek is együtt egy leletet képeztek. Az 1910-ben végzett tervszerű ásatás kapcsán Traprain Law dombon került elő egy nagy kincslelet.

3 A keleti skót partvidékhez közel, Edinburgh-tól nem messze egy kb. i. u. 400-ig fennállott római település egyik legkorábbi kerek alaprajzú háza alá volt elrejtve. A lelet több mint 100 darabból állt, és benne a legvegyesebb anyag szerepelt. Néhány darabon még a pogány mitológia alakjait látjuk, Hercules, Pan, Bacchus, Venus, Ulysses stb., de már a keresztény jelképiség is erősen megjelenik. Ó- és Üjtestamentumi jelenetek, Krisztus monogram, alfa-omega gyakoriak az egyes darabokon. A harmadik csoportot a töredékek alkotják, amelyeken az ornamentális díszítések a hangsúlyozottak. Az érmek, amelyek a kinccsel együtt kerültek elő, Honoriusszal (395—408) záródnak, így tehát a kincs legnagyobb része IV. sz.-i. — Az alakos díszű edények hellenisztikus hatást mutatnak, keleten Kairóban, Karthagóban, Athénben, Dél-Oroszországban, Romániában vannak hasonló darabok Curie szerint. Curle azt írja, hogy igen sok mesterember vándorolt Asia Minorból, Görögországból és Syriából Itáliába, ezek készíthették ezeket és az ezekhez hasonló ötvösművészeti tárgyakat. A szerző szerint a kincs zöme IV. sz,-i, csak egy-két töredék régebbi, éppen azok, amelyeken astragalos peremdísz van. A kincset egyéni vagy együttes zsákmányolás útján szerezhette a tulajdonos. Az egyházi vonatkozású tárgyakon kívül minden egy nagy »ministerium« tartozéka. A lelet nagy tömege össze volt törve és be volt csomagolva. A kincs tulajdonképpen három részre oszlik : apróbb csészék, korsók, tálak különféle díszítésekkel, félbevágott tálak s teljesen épen megmaradt tárgyak. Curle azt a következtetést vonja le, hogy ez nem egy zsákmányolás gyümölcse, hanem a tulajodonos egész életének gyűjtése, különböző időben és helyen szedte össze darabjait. A szerző véleménye szerint a kisebb tárgyak az első szerzemények ; a félbevágottakat elosztás útján szerezhette a tulajdonos, az osztozkodást jelzik a tárgyak darabolása. Az ép tárgyak lennének az utolsó zsákmányolás eredményei ; ezeket megszerzőjük háztartásában is használta. Curle szerint az egészet Galliában zsákmányolhatták, de hogy Traprainbe hogy került, azt nem indokolja meg.

4 A Chaource-i kincset 1883-ban találták Montcornet közelében, Galliában.

5 Az egész lelet vászonba volt csomagolva, ennek foszlányai megmaradtak. Traianus, Hadrianus, Antoninus Pius érmek adják meg korhatározását. A kincs az ismertetés szerint II. sz.-i, de még a III. sz.-banis használhatták és Gallienus alatt kerülhetett földbe. Összesen 39 darabból áll, teljes asztali edénykészlet, hat bronz tárgy kivételével minden ezüst. Rómában az Esquilinus dombon került elő az ún. Proiecta kincs.

6 Szintén igen sok és változatos tárgyból álló lelet. Egy szerencsés monogram útján sikerült pontosan időhöz kötni. Ez a monogram Proiecta Turciát idézi, aki IV.— V. sz.-i előkelő római családhoz tartozott. Halálozási éve 379. Ebben az időben a consulok között is szerepelnek a Turciusok. A kincsben levő egyik cikkelyes tál a szerző szerint a Fekete-tenger északi partján készülhetett s kapcsolatba hozható a korabeli byzánci toreutikával. Poglayen-Neuwall azt írja, hogy nemcsak keleti kivándorló kézművesek lepik el a Nyugatot a IV. sz.-ban, mint 3 A. Curle : The Treasure of Traprain (Glasgow, 1923). 4 F. Drexel : Germania 9 (1925) 122 skk. 5 H. B. Walters : British Museum Catalogues, Silver. 38. (London 1921). (Továbbiakban BMC Silver.) 6 S. Poglayen-Neuwall : R. M. 45 (1930) 124 skk. 7*