Folia archeologica 6. (1954)
Éri István: A kisvárdai vár kályhacsempéi
A kisvárdai vár kályhacsempéi 147 ványok további rongálását megtiltotta. A vár területét nemsokára kertté alakították át — innen a Várkert elnevezés—és felszínét nagyjából elegyengették. 1954 márciusában sportpályát kezdtek itt építeni. A földmunkálatok során szükségessé vált leletmentést és megfigyelő munkát Szabó Györggyel együtt március 19-e és április 17-e között végeztük. Ezalatt került sor a belső vár omladékát magában rejtő emelkedés északi partoldalának lebontására. Mintegy 40 x 100 m-es területen kb. 170 cm vastag földréteget hordtak el, amelyben kb. 3 m vastag, tehát mélyen az egyengetés szintje alá lenyúló törmelékréteget találtunk. Az itt ásott kutatóárkokban talált falmaradványok alapján arra következtethetünk, hogy itt záródott le a belső vár. A falakat щ alapozásig kiszedték. Az így keletkezett árkot a helyszínen található — jórészt a bontásból származó — törmelékkel töltötték be. Ebből a törmelékrétegből nagyszámú cserépedény és kályhacsempe töredéke — köztük egy teljesen ép kályhacsempe — került elő, néhány vastárgy és üvegedény darabjaival együtt. Valamennyi kerámiatöredék késői, nagyrészt а XVII. századból való. Az edénycserepek jobbára egyszerű, vékonyfalú korsók, fazekak, mázatlan vagy belül egyszínű mázzal bevont töredékei. Van azonban közöttük néhány mázas, többszínű, főleg virágos díszítésű korsó és táltöredék. 3 Ebből a rétegből korábbi kerámiatöredék nem került elő. Ez azt mutatja, hogy а XVIII. században kitermelt falak helyét csak a vár végleges pusztulásakor szétszóródott, tehát a legfelső rétegben található törmelékkel töltötték be. Őskori és Árpád-kori edények néhány töredéke a későközépkori járószint alatt, a külső földsánc ÉK-i részét átvágó kutatóárkokból került elő. XIV—XV. századi kerámiatöredéket a leletmentés során sehol sem találtunk. * A részben mázatlan, részben zöld vagy többszínű mázzal (sárga, barna, fehér, kék) díszített kályhacsempék legnagyobb részükben laposak, négyszögletesek (oldalaik hosszúsága 20—22 cm). A lábazati és a párkánydarabok között akadnak görbülő felületűek, a perem- és pártatöredékek között pedig más formájúak is. Néhány négyszögletes, tálalakú, mázatlan kályhaszem darabjai is előkerültek. Mintegy 250 kályhacsempéhez tartozó töredéket találtunk. Ezeket nyersanyaguk alapján két nagy csoportra oszthatjuk. Felerészük anyaga a megszokott pirosas égés szín különböző árnyalatait muratja, a többi azonban olyan fehér agyagfajtából készült, amely az égetés után is megtartotta fehér színét. A továbbiakban a kályhacsempéknek — a nyersanyaga alapján jól elkülöníthető — utóbbi csoportjával foglalkozom. Kiégetés után is fehér színű agyag hazánkbán igen kevés helyen található. 4 Kisvárdán zárt leletanyagból kerültek elő ilyen agyagból készült 3 Egy csaknem teljesen összeállítható, nagyméretű tál mintázata a sárospataki vár ásatásánál előkerült, hasonló formájú tálak díszítésével egyezik. 4 A Földtani Intézet XIX. század végén begyűjtött, mintegy ezer agyagmintája között mindössze 18, az ország különböző helyeiről származó fehérre égő agyagminta volt. A fehér agyagfajta előfordulási helyei : a Dunántúlon : Mányok, Pécs, Szántó, Városlőd; a Felvidéken : Bélabánya, Beregszász, Dubrinics, Hollóháza, Radvány, Selmecbánya, Sztranya N. Mihály, Telkibánya ; Erdélyben : Felsőbánya, Kovászó, Láposbánya, Papfalva, Párva, Székely udvar hely. L. Kalecsinszky S. : A magyar korona országainak megvizsgált agyagai. Bpest, 1905. — Valószínű, hogy korábban sem ismerték enhek a ritka és értékes agyagnak sokkal több lelőhelyét. 10*
