Folia archeologica 6. (1954)

Szabó György: A falusi kovács a XV—XVI. sz.-ban

A FALUSI KOVÁCS A XV—XVI. SZÁZADBAN* A középkori falusi iparokkal a régészetünk eddig alig foglalkozott. Csupán a fazekasmesterség kutatásában tudunk némi eredményt felmutatni, azonban ez sem rendszeres anyaggyűjtés, és az írott forrás- és ábrázolásanyag felhasználásával történt. Semmit sem foglalkoztak a legfontosabb falusi iparral : a kovácsmesterséggel. Pedig a középkorban is éppen úgy, mint manapság minden faluban volt kovács. Ezt az írott források és az ásatásokból előkerülő emlékanyag egyaránt bizonyítják. Az alábbiakban ezt a mesterséget feldolgozó munkámból a következőket emelem ki : 1. A falusi kovácsmester nyersanyagai, 2. műhelye, annak felszerelése és a kovács szerszámai, 3. a kovács munkája. A rendelkezésemre álló hely korlátozott volta miatt a falusi kovácsok gazdasági és társadalmi helyzetét csak futólagosan érinthetem.** Az Árpád-kori kovácsokról kevés adatunk van. Annyi azonban az írotc források és fennmaradt tárgyi anyag alapján megállapítható, hogy az Árpádkorban »fabri« névvel nemcsak az egyszerű kovácsokat jelölték. Közöttük a városokban már ebben a korban is találunk olyanokat, akik csak a kovácsmesterség különleges fajtáival foglalkoznak [üstkovácsok, kardcsiszárok (?), pénzverő kovácsok]. Külföldi kutatások eredményei és az ásatásainkon egyre nagyobb számban előkerülő vascipók alapján valószínű, hogy a falusi kovácsok ősi módon maguk termelték ki és olvasztották a munkájukhoz szükséges vasat, és a szenet is maguk égették. Társadalmi helyzetük nagyjából azonos volt a többi korabeli iparosokéval. Nagy gyakorlatot követelő és nehezebben elsajátítható munkájuk mellett azonban a falusi népek közül némiképp kiemelte őket gyógyításban való jártasságuk és a mesterségüket régóta körülvevő babonák (vas babonák). A sokrétű mesterség munkáit családjuk tagjaival együtt végezték — mezőgazdasági munkával nemigen foglalkozhattak. Az az osztódás, ami a mesterségeken belül a városokban már a XIII. században megindult, a XV—XVI. században nagyjából befejeződik. A kovácsok és lakatosok mellett, nagy számban dolgoztak páncél-, sarkantyú-, kard- és késkovácsok, lakatosok és szegkovácsok, valamint üst- és lemezkovácsok. Céhszervezeteik ugyanúgy voltak, mint a többi iparosoknak, azonban inkább a városi polgárság alsóbb rétegeihez tartoztak s csak néha * A középkori коvácsraesterséget feldolgozó munkám első része, melyet részben az MTA XVIII. sz. munkaközösségének támogatásával készítettem. ** Itt köszönöm meg Méri István többirányú segítségét és útmutatását ; László Gyula segítségét, Éri István értékes'adatait, valamint Karáth József szép fényképfelvételeit.