Folia archeologica 6. (1954)
Vértes László: Néhány új őskőkori lelőhelyünkről
14 Vértes László E listából látható, hogy a faszénanyag majdnem kizárólag lombosfákból áll, csak 1 db fenyőmaradvány szerepel közöttük. Ez utóbbi arra enged következtetni, hogy a széndarabok keletkezési ideje nem sokkal a jégkor utáni vegetáció-fejlődéstörténet fenyő-nyír kora után volt. A lombosfák közül a legtöbb a Quercus robur és a Qu. petraea, majd a cf. Corylus maradványának bizonyult. Ezek az eredmények együttesen a faszénanyagunk keletkezési idejét nagy valószínűséggel a fenyő-nyír kor után következő óholocén mogyorókorba utalják, amely i. e. 8000-től 5000-ig tartott. Sárkány S.—Stieber j.» 7 a Az anthrakotómiai vizsgálat eredményé megfelel Jánossy vizsgálatainak, aki a vörösbarna rétegben még mutatott ki jellegzetes würm állatokat, mint az Ochotona és a két Lagopus-faj, ugyanakkor azonban Apodemust, Sicistát és a közönséges nyulat is. Hiányzik ebből a rétegből mind a lemming, mind a barlangi medve. Hasonló összetételű faunát közöl ugyancsak lombos fák kíséretében Kormos a Pilisszántói kőfülkéből, 8 de löszös rétegekből és még gyakori lemminggel. Kormos Pilisszántót posztglaciális korúnak mondja. Mottl viszont a Puskaporosi barlang, a Vaskapu-barlang, a Remetehegyi kőfülke stb. steppeibb jellegű faunáit tekinti posztglaciálisnak és a pilisszántóit késői glaciálisnak (Spätglazial = W3) 9 nevezi, bár a lemming helyenként az előzőkben is megvan. Mindössze egy mezolit-faunánk van, a Perpácz-barlangban, amelyből Mottl sarkinyulat, tarándot, barna medvét, sakált stb. ír le. 1 0 Valamennyi Mottl által közölt faunánál, beleértve a (különben sem biztosan datált) Perpácz-barlangot is, fiatalabbnak tűnik a mi legfelső pleisztocén rétegünk anyaga, s ezt a korbecslést a faszenek vizsgálata is alátámasztja. Egyetértünk Sárkánnyal és Stieberrel a kormeghatározásban : a vörösbarna réteg valóban a fenyő-nyír kor legvégén, vagy a mogyorókor legelején rakódhatott le, amikor a würm örökségeképpen még éltek nálunk bizonyos szélsőségesen stéppei és alpin jellegű fajok. Zólyomi a Balatonfenék pollenanalitikai vizsgálatai alkalmával 1 1 ennek az időszaknak lerakódásaiban 55% Corylust, 20—25% Quercust, 15—20% Tiliát és Ulmust és csak 30—40% Pinust talált, ami a Remete-barlangi — az akkori erdő reális faj megoszlását nem tükröző — eredményeknek megfelelhet. Az alatta fekvő sárga, löszös réteg lemmingjével és többi arktikus fajával kétségtelenül a WII— III. komplexumot tükrözi, míg a rozsdavörös agyag a barlangi medvével, az erdei szarvassal és az arktikus rágcsálók hiányával a würm interstadiálisra utal. A legalsó, meddő réteg korát nem tudjuk kiértékelni. Régészeti lelet csak a legfelső, posztglaciális rétegből került elő, egy obszidiánból készült mikrolitpenge alakjában (II. t. 7). A penge 21,5 mm hosszú, 4,8 mm széles és 1,6 mm vastag. Jobboldali élén finom, csak nagyítóval látható, merőleges retus fut végig, amelyet néhol durvább használati csorbák 7 a Köszönettel tartozom Sárhány S. és Stieber J. kartársaknak jelentésüknek e közlemény számára való átengedéséért. 8 Kormos T. : A Pilisszántói kőfülke, Pöldt. Int. Évk. XXXIII. (1915) 6. füz. és Fleissig J.—Kormos Т., A legrégibb ősembernyomok Magyarországon, Dolgozatok (Szeged) IX—X. (1933—1934) 19. 9 Mottl M. : Interstadiálisok Földt. Int. Evkönyve XXXV. (1941) 3. fü ae t . : ; 1 0 U. o. 19. lap. 1 1 Zólyomi B. : Magyarország növénytakarójának fejlődéstörténete az utolsó jégkorszaktól, MTA Biol. Oszt. Közi. I. (1952) 510. lap és táblázat.
