Folia archeologica 6. (1954)

Török Gyula: Halimba-Cseres X—XII. sz. temetője

98 Török Gyula mellett egy-egy ezüsthuzalból készített sima S-végű hajkarika (XXV. t. 15—16.) — S-végeikkel előre fordulva — volt. A 406. sírban nő 150 cm hosszú, rossz állapotú csontváza feküdt. Iránya : 282°. Sírméret : 80, 62, 210 cm. A balra dőlt koponyájú csontvázat takaró deszka helyzete megfigyelhető volt, jobb térd mellett és jobb kar fölött a nyeregtetősen fedő deszka darabjai még eredeti dőlt helyzetükben voltak (rekonstrukcióját lásd a 12. ábrán). Mindkét halántékpikkelytől kifelé 3—-3 vastag ezüsthuzalból készített, szélesre kalapált sima S-végú hajkarika volt (XXV. t. 17—22.). A csontváz alsó állkapcsa alá szorulva egy nagyobb ezüstgyöngy (XXV. t. 23.) és egy kis szétmálló üveggyöngy volt. Az ezüstgyöngy alaplemezét kettős domborulatú tőkén alakították ki, majd két darabot szembeillesztve, végeiket huzalgyűrűn hajtották vissza. Az így kialakított négyes tagolású gyöngyfelületet ráforrasztott ezüstgömböcskékkel díszítették. Egyik oldala a föld nyomásától beszakadt. Az üveggyöngy világoszöld színű volt, de szétmállott. A bal kéz gyűrűs ujján talált vékony bronz pántgyűrű is szétrozsdásodott állapotban volt. Sírok a XI. század második feléből Ezeket a sírokat 40 esetben kísérték pénzmellékletek; I. András, I. Béla, Salamon, I. (Szent) László pénzei (1046—1095). E sírok a délkeleti felület II., fiatalabb rétegét alkotják, néhol az I. réteg fölött, néhol azt átvágva feküdtek. A temető észak és nyugati irányba való növekedésének nem volt akadálya, mert ott, rátemetkezés nélkül, a XI. század második felének sírjait, a század első felének sírjain kívül találjuk. Emlékanyagban is észrevehető a különbség. Az 513. sírban nő 158 cm hosszú, kissé mállékony állapotú csontváza feküdt. Iránya : 288°. Sírméret : 80, 62, 206 cm. Koponya kissé jobbra billent. A jobb halántékpikkely és a bal állkapocsszöglet mellett egy-egy bronz hajkarika volt. Bordázott S-végeikkel felfelé álltak, vastag huzalból készültek (XXVI. t. 17-—18.). S-végeik oldala használatban megkopott. Az egyik nyakcsigolyacsonton I. Bélának vezér korában (1048—1060) vert ezüst dénárja volt (CNH I. 15. ; XXVI. t. 20.). Bal combcsonton belül, nyitott végei felé vékonyodó, utólagosan gömbölyített, négyszögkeresztmetszetű gyűrű ujjpercekkel együtt volt (XXVI. t. 19.). Az alkarcsontok a combcsont külső oldala mellé nyúltak. Kezeket a temetéskor a halott combjaira helyezhették, ahonnan a bal kézfej széteséskor a combcsonton belül hullott le, míg a karcsont kívül.