Folia archeologica 6. (1954)

Vértes László: Néhány új őskőkori lelőhelyünkről

NÉHÁNY ÚJ ŐSKŐKORI LELŐHELYÜNKRŐL A felszabadulás utáni évek fokozott kutató tevékenysége jelentősen kibővítette a hazai őskőkorról alkotott képünket. A tervásatások lelőhelyein kívül az országszerte folyó építkezések, de főként az ipari szempontból fontosnak látszó területek vizsgálatai megnövelték őskőkori lelőhelyeink számát. Ezek jelentékeny részén csak leletment ésszerű kutatások történtek, de az így elért eredmények is alkalmasak a hazai őskőkorra vonatkozó ismereteink kiszélesítésére. E lelőhelyeket szeretném a következőkben fontosságuk sorrendjében ismertetni. Eger-Kőporostető 1949-ben az Eger melletti Kőporostető szőlőiben e sorok írója részint kisebb ásatás, részint a felszíni gyűjtés során értékes, és Magyarországon egyedülálló középső kőkori eszközanyagot tárt fel. A leleteket ismertettük,

1 megállapítva róluk, hogy a boreális időszakban élt ember emlékei, egyidősek a skandináv maglemose-kultúrával és a campignien-kultúra genetikus előzményének tűnnek. Az „eger-kultúra" jellegzetességei közül ki kell emelnünk a szakócákat, a babérlevélalakú lándzsahegyeket és a feltűnően gazdag vakarósorozatot. 1949 óta Legányi Ferenc, Rozsnyói Márton és a szerző több ízben felkeresték a kőporosi lelőhelyet, és a szőlőmunkálatok során előkerült eszközanyagot begyűjtötték. Ez alkalommal az újabb gyűjtés eredményeit mutatjuk be azért, hogy ismertetésükkel újabb adatokat szolgáltassunk az »egerkultúra« jellemző eszközleltárához. Az újabb felszíni gyűjtések során ismét szakóeát (I. t. 5), szép kidolgozású babérlevélalakú lándzsahegyeket (I. t. 1, 2, 3), valamint változatos vakarókat (I. t. 4, 6, 7, 8 ; II. t. 4, 6) találtunk. Ismét megjegyezzük, hogy az egri babérlevélhegyek kidolgozása különbözik a szeleta-kultúrá hasonló eszközeitől. Meg kell még említenünk, hogy 1951-ben recens tengeri kagylót gyűjtöttünk a kőporosi lelőhelyen, amelyet töredékes állapota miatt pontosabban meghatározni nem lehetett,

2 azonban feltehetőleg a Földközi-tengerből és nem Skandinávia környékéről való. A Tapes-lelet megerősíti azt a korábbi feltevést, hogy kultúránk Kis-Ázsiából vagy Észak-Afrikából áramlott területünkre (I.t. 9.). 1 В e p T e ш Л., Мезолитические находки на вершине горы Кёпорош при г. Эгер, Acta Arch. ASH 1. (1951.) 153-190. 2 Cs. Meznerits Ilona : a Tapes cjf extrena Locard fajhoz, Soós Lajos a Tapes bruguieri Hani.-hoz találta hasonlónak. Fáradozásaikat köszönöm.