Folia archeologica 6. (1954)
B. Thomas Edit: Későrómai márványasztallap Csopakról
KÉSŐRÓMAI MÁRVÁNY ASZTALLAP CSOPAKRÓL Nagy Lajos 1939-ben megjelent művében, 1 melyben a pannóniai ókeresztény jellegű emlékeket tárgyalja, a kőfaragásról szóló fejezetben sajnálattal hiányolja azokat a tárgyakat, melyek az ókeresztény szobrászat jelenlétéről és alkalmazásiról tennének tanúbizonyságot provinciánkban. A néhány eddig ismert 2 korakeresztény dombormű mellé csatlakozik most a Balaton nyugati partján a Veszprém megyei Csopakon, az ú. n. Kőkoporsó-dülőben szőlő alá forgatáskor felszínre került két darab márványtöredék is. A nagyobb töredéket egy nyilazó domborműves alakja, a kisebbet egy állat félalakja díszíti. 1953 nyarán Németh Sándor csopaki református lelkész bemutatta a töredékeket a Magyar Nemzeti Múzeumban, és 1954 januárjában azokat a Régészeti Osztály megszerezte gyűjteménye számára. Csopakon a Kőkoporsó-dülő mint római lelőhely már régen ismert a szakirodalomban. 3 Nevét is valószínűleg az ott felszínre került kőszarkofágokról kapta. Az egész terület bővelkedik kőtörmelékben, és a felszín alatt mindenhol rómaikori alapfalak húzódnak. Legutóbb egy későrómai márványtál reliefdíszes peremének töredékei kerültek elő. A Balaton-vidék rómaikori települései között ez a terület jelentős helyet foglalhatott el. Epületeinek nagy kiterjedése, korai és későbbi temetőjének leletei mind népes és sűrűn lakott terület mellett bizonyítanak. A református egyház szőlőjében az ismertetésünk tárgyát képező darabok lelőhelyén szőlőmunkálatok közben nagy számban találtak római pénzeket is a Constantinus és II. Valentinianus közötti időszakból. Az újonnan felfedezett márványtöredékek egy a korakeresztény kultusz cselekményeinél használatos nagyméretű márványtál díszített pereméből származnak. Az ilyen tálak fő jellegzetessége az azonos anyag. Valamennyi eddig felszínre került példány márványból készült. Az ép tálak és a töredékek ívének méretei 120 és 150 cm-es átmérőjűek voltak. A díszített peremsáv általában 12—16 cm széles és a szélét az alább következő 4 és 15 szám alatt leírt töredékek kivételével két gömbtag és egy pálcatagból álló váltakozó astragallos sor szegélyezi. Az említett két darabot sűrűn egymás mellé helyezett apró gömböcskék keretezik. Keresztmetszetben valamennyi tál azonos, 1 Pannónia Sacra. Szt. István emlékkönyv, 1939. 2 A pannóniai kőfaragás ismert darabjai a Székesfehérváron őrzött reliefdíszes pillér (Marosi A., Székesfehérvári Szemle, 1936., 2. kép), a Pettau-i korlátdísz (R. Egger : Die christl. Kirchenbauten im südlichen Norikum, 113 1.), a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő szekszárdi szarkofág (Pann. Sacr. 14—16. kép) és a sisciai és szombathelyi x e nyigés díszű szarkofágok. (BrunSmid, Vjestnik Hrvatskog Arheoloskog Drustva 10. 1909. (159. 351. kép.) 3 A korábbi irodalom 1848-tól Kuzsinszkvnál, A Balaton körnvékének arcliaeológiája, 1920. 172. skk.
