Folia archeologica 6. (1954)
R. Alföldi Mária: A rábakovácsi római ékszerlelet
A rábakovácsi római ékszerlelet 71 közt kivitelben is túlságosan nagy a különbség. A díszesebb lánctöredék, a kereteit érmek, a két feszítő gyöngy és a horog alkothatott egy láncot, míg a közönségesebb lánc a tubustöredékhez tartozhatott, s az utóbbi a III. században általános apotropaikus varázsszöveg tárolására szolgált.® 3 Ez azonban a lelet jelenlegi töredékes volta miatt egyelőre puszta feltevés marad. A rábakovácsi lánccal kapcsolatban még egy kérdés merül fel, mégpedig az, hogy a nyakéket ki viselte — tágabb formában pedig, hogy mi volt a csüngőként használt érmek jelentősége. A korabeli adatok szinte semmitmondóak e szokással kapcsolatban. A Digesták sokszor idézett helye, amely szerint : »Numismatum auroreorum vei argenteorum veterum, quibus pro gemmis uti solent, usus fructus legari potest« 6 4 nem mutat feltétlenül ékszerhasználatra, vagy legalábbis nem világos, lehet, hogy itt régiség-gyűjtésről van szó. Jellemző viszont az idősebb Plinius egy eddig ebben az összefüggésben fel nem használt helye, 6 5 amely így szól : »Fuit et alia Claudii principatu differentia in solis his, quibus admissionem liberti eius dedissent, imaginem principis ex auro in anulo gerendi, magna criminum occasione : quae omnia salutaris exortus Vespasiani imperatoris abolevit, aequaliter publicando principem.« Ez a hely már korán, az I. században a császárportré speciális jelentőségére utal. 6 6 A következő másfél századból az idézett bizonytalan Papinianus-helyen kívül nincs adatunk ; bizonyos azonban, hogy például az aquincumi múzeum Caracalla-gemmás gyűrűje — amely rendkívül széles feje ellenére egy gyermek ujjára is alig húzható fel — hasonló, talán nyakban viselt dísz lehetett. 6 7 Ilyen lehetett az a Valerianus mellképével díszített gyűrű is, amely a harmincas években a műkereskedelemben tűnt fel. 6 8 Itt is szembeötlő a karika kis mérete, szemben a fej széles, masszív kidolgozásával. Armillába bedolgozva szintén fordulnak elő érmek, 6 8 ami feltétlenül hivatalos használatra mutat. Az érem ékszerhasználatának célja mindig a császárportré, mint azt a lyukazás, illetve a fülezés világosan megmutatja, 6 9 a későbbi, IV. századi fejlődés élénk fényt vet az imago rendkívüli jelentőségére. A pénzhamisítás elleni rendelkezések például a IV. században sohasem a gazdasági kár szempontjából fogják fel elsősorban a bűntényt, hanem a Dominus képe ellen elkövetett vétség formájában. 7 0 E felfogás kikristályosodását jóval később Cassiodorus szenátor 6 3 V. ö. F. H. Marshall : Cat. Jewellery 3155. sz. 6 4 Dig. VII. 1, 28. 6 5 Plin. maior, Nat. hist. XXXIII. 12, 3. (Ed. E. Littré 1883.) B e H. Kruse : Studien zur offiziellen Geltung des Kaiserporträts im röm. Reiche, 1934. egyébként rendkívül sok anyagot hozó munkája nem terjed ki a császárportré ilyetén használatára. 6 7 V. Kuzsinszky : Aquincum. Ausgrabungen und Funde, 1934. 85. Nagy L. : Bpest Tört. I. (1942), 627. CIII. tábla. 6 8 V. ö. Daremberg—Saglio—Pottier : Diet, des ant. Armilla címszó alatt; E. Mercklin : id. h. 6 9 J. M. C. Toynbee : id. m. 119. V. ö. F. H. Marshall : Cat. Jewellery p. XI,VII. 7 0 V. ö. Cod. Theod : (ed. Mommsen— Meyer) passim megtalálható rendelkezéseket a hamispénzverés ellen. Egyike a legjellemzőbb szövegeknek 356-ból a IX. 23. 1. : ». . . quicumque vei conflare pecuniae vei ad diversa vendendi causa transferre detegitur, sacrilegii sententia subeat et capite plectatur.« A sacrilegium (= szentségtörés) a dominátus korában az isteni szférába emelt uralkodó elleni felségsértés jogi műszava. Ez a hely azért is különösen jellemző, mert itt az anyagában kevésbbé jelentős, ezerszámra készült bronzpénzről van szó.
