Folia archeologica 6. (1954)
R. Alföldi Mária: A rábakovácsi római ékszerlelet
A rábakovácsi római ékszerlelet 69 éremportréját keretelik. Ugyanez a helyzet a Morgan-gyűjtemény ismeretlen lelőhelyű nyakláncán, Severus Alexander pénzével 4 7 és a Bachofen v. Echtgyűjteményből való láncon, 4 8 szintén a III. század első harmadából. Ezeken látható világosan az is, hogy ez a síkdíszítő áttört technika tulajdonképpen a naturalizáló indadíszítésből indul el, majd a fejlődés folyamán teljesen a geometrikus mintákba megy át. Jellemző az is, hogy a Severus-dinasztia képeivel készült csüngőkön még jól érezhető az indás díszítés hatása, s ezek a keretek valamivel plasztikusabbak is, mint a későbbiek. 4 9 A másik tisztán plasztikus jellegű példányok felé még átmeneti formákat is találunk. 6 0 Ezzel szemben jellemző, hogy a teljesen geometrizáló felfogást Philippus pater idején készen látjuk, 6 1 illetve — terminus post quem-ként fogva fel az idézett darabot — az ő uralkodásánál korábban — eddigi tudomásunk szerint — nem fordul elő. Annál feltűnőbb tehát, hogy ennek a síkdíszítő ízlésnek egyre pompásabb, de tökéletesen geometrikus példányait csupa korai érem keretelésén találjuk meg. legjellemzőbbek erre a petrianeci kincs II. századi darabjai, 62 s a szétszóródott arrasi lelet egy Commodus aranya. 6 3 A két díszítésmód mindkét kincsnél szemben áll egymással, de a síkdíszítést mindig a korábbi érmeken látjuk viszont. Miután mindkét kincs a III. század végéről, illetve a IV. század elejéről való, s a fentemlített Philipus pater-arany 6 4 is meggondolásra ad okot, úgy látszik, hogy a petrianeci kincs kronológiáját a keretelés tekintetében meg kell fordítani. Eszerint a petrianeci kincs II. századi érmeinek keretelése készült a legkésőbben, a III. század második felében, míg a Severus-dinasztia aranyait mindjárt keletkezésükkor vagy röviddel utána foglalták keretbe. A síkdíszítő tendenciájú áttört keretelés végső kifejlődését így későbbre helyezzük, mint a plasztikus ízlés megfelelő produktumait. Ezt különben a IV. századi ékszerek is bizonyítják. A síkdíszítő áttört munkák tovább élnek a IV. században, sőt, ha lehet, kivitelük még magasabb fokra emelkedik. 6 5 Hogy mennyire valóban a geometrizáló hajlam válik uralkodóvá ezen a díszítésen, mutatja jól a Severus-dinasztia idejéből származó anyag összevetése, például a Gans-gyűjtemény Honorius-multiplumával. 6 6 Az áttörtek síkdíszítő válfaja a IV. század végén és az V. század elején éri el a leg" Idézve fent 27. jz. 4 8 Képét hozza B. Filov : Bull. Bulg. IV. (1914) 30. 4 9 Caracalla : F. Gnecchi : id. m. I. 4. és I. t. 3., 6. ; Elagabalus : Coll. L. Vierordt, /. Schulmann : 1930. jún. 5. 520. sz. 5 0 Igen jellemző darabok a Trau-gyűjtemény (1. 39. jz.) 1569. sz. id. Faustinája és a Bachofen v. Echt-gyűjtemény (1. 48. jz.) M. Aureliusa és III. Gordianusa. 5 1 F. H. Marshall: Cat. Jewellery 2870. fibulának (?) alkalmazva. 5 2 Még mindig jól használható képei A. Steinbüchel: Notice sue les médaillons Romains en or du Musée Impérial et Royal de Vienne, trouvés en Hongrie dans les années 1797 et 1805. Vienne, 1826, IV. tábla. Fényképét hozza Kovrig I. : Diss. Pann. II. 4. 1936. 38. t. 5 3 Az arrasi lelet irodalmát 1. J. M. C. Toynbee : Roman Medallions Num. Stud. V. New-York 1944. 240. Összetételét tisztázta A. Baldwin—Brett: Num. Chron. 1933. 268. skk. A lelet zöme a IV. század első évtizedeiből való. Alátámasztja ezt a Glendiningcég árverési katalógusa, ahol a két kereteit arrasi érem tipikus későrómai ékszerek társaságában fordul elő: Glendining & Co. 1936. máj. 27—28. 21. tábla. 5 4 Lásd fent 51. jz. 5 5 V. ö. R. Zahn : id. m. pompás anyagát, W. Dennison : id. m. fényképeit, s a British Museum F. H. Marshall: Cat. Jewellery 2817. számú karperecét. 5 6 R. Zahn : id. m. passim.
