Folia archeologica 6. (1954)

R. Alföldi Mária: A rábakovácsi római ékszerlelet

64 R. Alföldi Mária iunior 256-ban nyeri el a caesari rangot ;

1

3 a 'keletkezés időpontjára élénk fényt vet az, hogy még e nyilvánvalóan ünnepi veret is elég gyenge kivitelű, a hátlapi kép merev és rajzos, a köriratok betűi pedig szétesőek és felületesek. A portré ennek ellenére jobb, mint a megfelelő időből származó sorozatos Valerianus senior-éremképek. Az ünnepi vereteket tehát az átlagosnál jobb kivitelben készítik el, azonban már olyan szintet sem érnek el vele, mint néhány évvel korábban, az idősebb Valerianus esetében. A romlás további menetét világosan mutatja egy későbbi típus, az ifjú Saloninus caesar uralkodást kezdő, első kibocsátású aranya szintén PRINCEPS IVVENTVTIS-hátlappal 258-ból :

1

4 merev, elrajzolt éremkép ez, sokkal gyengébb, mint az itt tárgyalt Valerianus iunior-arany. A három arany keletkezési idejét tehát a fenti stíluskritikai meggondolások alapján 254-re, illetve 256-ra tesszük. A keretelés a következőképpen történt. Mindenekelőtt egy igen vékony, köralakú aranylemezt kivágtak az aureus nagyságának megfelelően, az így nyert kör szélére keskeny karikát forrasztottak, majd ezt meghajlították. A foglalatba belehelyezték az aureust és a hátlapi oldalon -— az nem lévén annyira fontos — nagyjából, durván visszahajlítgatták az aranylemezt. Az előlaphoz illesztett ferde pánt forrasztóvarratát több-kevesebb gondossággal elretusálták (XVII. t. 1—3/c). A foglalatot keretelő áttört lemezes gallért előre megmintázták — nem túlságosan nagy gonddal — végül az érmet befoglaló házhoz forrasztották. A fület előre megtrébelt lemezből készítették. Az előlapi oldalon gondosan belevágták széleit a gallér mintájába, a hátlapi oldalon viszont csak durván forrasztották oda. Jellemző a munka felületességére, hogy a forrasztás nyomát az előlapi oldalon tüntették valamennyire el. A restaurálás közben egyébként kiderült, hogy a keret sokkal gyengébb minőségű aranyból készült, mint az érem. 4. Hercules-csomós lánctöredék, közbeiktatott smaragdszemekkel. A Hercules-csomó alakú két tag vastagabb, nagyjából szegletes drótból készült. Négy egyforma nagyságú drótdarabot hurokformában összehajlítottak, kettőt-kettőt összedugtak, s a szabadon álló végeket vékony aranylemezzel vonták be. Ez úgy történt, hogy az eleve bordásra trébelt kis aranylemezt a drót végek három oldalára forrasztották, a negyedik oldalra erősebb, sima téglalapalakú lemez került, amelyet derékszögben meghajlítva forrasztottak a drótvégekre. Ezen foglalt helyet egyúttal a továbbfűzésre szolgáló elég vastag karika is. Az így nyert lemezes ház nagyjában csonkagúlaalakú. E dróttagokon vörös festés nyomai láthatók. Az arany megfestése az ókorra annyira jellemző polychrom ízlésnek felelt meg egyfelől, másfelől azonban e színösszetételnek — tekintettel a Hercules-csomó alkalmazására — mágikus jelentősége is lehetett. Két-két Hercules-csomó közt helyezték el vékony aranydrótra felhúzva az igen durván megmunkált, nagyjában hat oldalú hasábalakú smaragdszemeket,

1

5 hurkot képezve a drótból, s a hurok alatt egyszer át csavarva a végeket. A meglévő töredék súlya: 8,74 g (XVIII. t. 1.). 5. Egy leszakadt Hercules-csomó alakú tag, a hozzáilleszkedő vékonyabb drótszál töredékével. (XVIII. t. 2.) Súlya : 2,64 g. 1

3 PW-RE XIII, 1, 244. hasáb. R. Göbl : id. m. 40. 1

4 Montague-gyűjteniény id. h. 645. szám. 1

5 A smaragd meghatározását Rapszky Józsefné végezte el az Országos Természettudományi Múzeum Ásványtárában. Szívességét hálásan köszönöm.