Folia archeologica 6. (1954)
Radnóti Aladár: Trebonianus Gallus ezüstlemez-mellképe
Trebonianus Gallus ezüstlemez mellképe 61 hű alsópannóniai légiók ellen irányult. A »saevissimae dominationis« kifejezés arra enged következtetnünk, hogy itt inkább két hosszabb ideig uralkodó és a senatus által is elismert császárról van szó, mint két rövid ideig hatalmaskodó usurpatorról. 6 7 Ilyennek foghatta fel Clodius Celsinus Trebonianus Callus és Volusianus uralkodását. 6 8 Viszont az egész felirat szelleme azt mutatja, hogy állítója a haditett színhelyén állította a követ, nem pedig emlékezve viminaciumi hőstettére, akkor, amikor visszatért garnizonjába. 69 A töredékes gellértfürdői feliraton Celsinus rangja különbözőképpen egészíthető ki, de a kőről jelen állapotában véglegesen nem lehet eldönteni, hogy a III. század melyik belháborújához köthető. Mint lehetőséget, fel kellett említenünk 253 tavaszán vagy nyarán egy Moesiából kiinduló expedíciót, amely hivatva volt az Itália felé menetelő Aemilianus császár hátát biztosítani, 7 0 annál is inkább, mert tovább nyugatra Noricumban és Raetiában Valerianus, a későbbi császár a helytartó, aki Trebonianus Gallus párthíve. Ez ugyan elkésve érkezik ahhoz, hogy Gallust Itáliában megsegítse, de elég erős, hogy Aemilianust letaszítsa a trónról és magát fogadtassa el csiszárnak. 7 1 Előzőleg azonban Aemilianus egyik expedíciója következtében tépték le 253-ban Trebonianus Gallus ezüst mellképét a legio I adiutrix hadi jeléről és került illetéktelen kezekbe; hogy azután csupán mint fémérték, összegyűrt állapotban hosszú ideig egy gödörben elrejtve maradjon. Radnóti Aladár У 6 7 Helyesen jegyzi meg R. Egger : id. h. 222. 6 8 A. Stein : Die Legaten von Moesien (Diss. Pann. I. 11.) 1940, 105. érvelése a Deciusok, Gallus és Volusianus ellen mint »hostes publici« ellen, nem meggyőző. 6 9 R. Egger : és id. h. 223, hibátlan nyelvészeti fejtegetése után, történeti okfejtése erőltetett. > c 7 0 Talán erre vonatkozik Zosimos adata (I. 28, 1.): Al/iihavós naiovixcóv qyovfievog ratjewv. _ 7 1 V. ö. G. M. Bersanetti : Riv. di Fii. N. S. 26, (1948), 257. skk.
