Folia archeologica 6. (1954)

Soproni Sándor: A budakalászi kocsi

34 Soproni Sándor újabban a Versec-i kultúra idejére helyeznek,

4

7 míg a Glasinac-i kocsi

48 típusának megjelenését a vaskor elejére helyezik.

4

9 Legutóbb a Szovjetunió déli részén Dnyepropetrovszk közelében a Sztorozsevaja Mogila-i kurgánból előkerült tömör kocsikerék alapján

5

0 fel kell vetnünk a keleti eredet kérdését is. A lelet a budakalászi kocsival nagyjából egyidős lehet. A Sztorozsevaja Mogila-i kerék után korban a Berekej-i kocsiábrázolás,

5

1 a már említett »Három testvér« kurgáncsoportból előkerült négy kerék, valamint kis agyagkocsi modell

6

2 és a Balanovo-i temetőből kiásott kis tömör kerekek

5

3 következnek. A Szovjetunió déli részén tehát az i. е. III. évezred második felétől meglehetősen elterjedt volt a kocsi ismerete.

5

4 Bár a péceli kultúra emlékanyaga inkább a Balkán és azon keresztül Kis-Ázsia felé mutat erős kapcsolatot, a kocsi eredetének kérdésénél a keletről való származtatás lehetőségét sem szabad elhanyagolnunk. Amint látjuk, a péceli kultúra kapcsolata dél, délkelet felé igen erős, viszont ezen a területen a kocsi nagyjából egyidőben, illetve valamivel később jelenik meg, mint Magyarországon. A Szovjetunió déli részével a kapcsolat sokkal gyengébb, viszont ott talán már valamivel előbb is ismeretes volt a kocsi. A kérdés tisztázását a további kutatások dönthetik majd el. * A kocsilelet alapján meg kell emlékeznünk a péceli kultúra népének igavonó állatairól. Milyen állat húzhatta a péceli kultúra kocsijait? A kérdés tárgyalásánál két állat jöhet számításba : a ló és a szarvasmarha. A péceli kultúra anyagában csak Hódmezővásárhely-Bodzáspartról ismerünk lóesontokat,

5

5 melyek alapján Banner János feltételezi a háziasított ló ismeretét. A Magyarországtól északra fekvő dél-lengyelországi Zlota-kultúra anyagában — a kultúra egyidős a pécelivel — szintén előkerült lócsontváz.

6

6 Általánosan elfogadott vélemény szerint a neolitikum végén — az Aegeikum és Itália kivételével — egész Európában elterjedt a domesztikált ló.

5

7 4

7 W. Otto : Handbuch der Archäologie II, 1, München, 1950. 85. u. o. irodalom. 4

8 F. von Hochstetter : Über einen Kesselwagen aus bronze aus einem Hügelgrab von Glasinac in Bosnien. Mitteilungen der Antropologischen Gesellschaft in Wien X. 289. sk. 4

9 W. Schmid : Der Kultwagen von Strettweg. Leipzig, 1934. 26. 5

0 А. И. Тереножкин i. m. III. évezred második fele. 5

1 А. П. Круглое, Археологические работы на Северном Кавказе. Краткие Сообщения ИИМК. V, 1940. 68. Рис. 12. Datálása F. Напёаг : Streitwagenbild im östlichen Kaukasus. Forschungen und Fortschritte, 19, 1943. 27. 5

2 И

. В. Синицын, i. m. Рис. 13—14. 6

3 О. H. Б а д e p, Могильник в урочище Карабай близ д. Баланово в Чувашии. Советская Археология, VI, 1940. 78. és Рис. 21. — Datálása: О. А. Кривцова—Гракова, Хронология памятников фатьяновской культуры. Краткие Сообщения ИИМК, XVI, 1947, 32-33. 5

4 V. ö. még А. И. Тереножкин megjegyzését (i. Hi. 118.) a középázsiai kapcsolatra vonatkozóan. 6

5 Banner J. : Dolgozatok 15, 1939. 165—166. — Banner J. : Péceli kultúra (eredeti kézirat), 637. -— Az ószentiváni lócsontokra vonatkozóan i. m. 705. 5

6 J. Zurowski : Neue Ergebnisse der neolitischen Forschung im südwestpolnischen Lössgebiete. Praehistorische Zeitschrift, 1930. 17. és Abb. 13. — Banner J. : i. ffl

. 7

09

. 5

7 J. Wiesner : Fahren und Reiten in Alteuropa und im Alten Orient. Der Alte Orient, Leipzig, 38, 1939. 17. u. o. az irodalom felsorolása — H. Rothe : i. m. 92. sk. irodalommal.